We Found Love – nézd meg te is !

Csodáltos..

Az élet Charlie Chaplin szerint

“Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Charlie Chaplin

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET!!!! ”

Charlie Chaplin

Advent első vasárnpja

advent

Adventi köszöntő

Harmatozzatok ti Égi magasok.
Mindenki lelkét, tisztára mossátok!
Legyen minden ember, szíve hófehér,
Így majd a szeretet mindenkit elér.

Földön az emberek békében élhetnek,
A tiszta lelkek hozzád igyekeznek.
Én édes Istenem, legyél mindig velünk,
Így a Szent lelked, mindig érezhetjük.

Add Uram békédet és tiszta szívedet,
Hogy az emberek közt szeretet legyen.
Hogyha reánk nézel, örömöd leljed,
Minden ember boldogan élhessen.

A szeretet szárnyán repülni veled,
Így a mi életünk boldogabb lehet.
Te hozzád Istenem, én felsóhajtok,
Imádkozom, és nyugalmat kapok.

Adventnek ünnepén téged köszöntelek,
Szűzanyám, hogy fiad megszülessen.
A szép zöld fenyőfák ontják illatukat,
Az emberek várják, megváltójukat.

/Filipszky Baran Ilona, 1995./

 

 

Ölelés

Egy ölelés (…) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.

Én a magam részéről, nagyon szeretem megölelni a szeretteim, a barátaim, de öleltem  már meg ismeretlen nénit, bácsit, akik hálás szemmel szótlanul viszonozták.. Örömteli pillanat volt! Hajrá, ölelkezzetek!

oleles1

Neale Donald W. könyvéből – a szeretetről

“Bizony így van ez: abban a pillanatban, hogy a legmagasztosabb,  legáradóbb, legodaadóbb szeretetet ígéred, elfog a legmélységesebb  rettegés.

Először is szorongsz, hogy ha azt mondod: „Szeretlek”, viszonthal­lod-e vajon ugyanezt. És ha viszonthallod, akkor azonmód attól tar­tasz, hátha elveszíted az éppen csak megtalált szeretetet. Így gerjeszti  minden tett a következményét, mely visszahat a tettre, így válik a sze­retet kétségbeesett védekezéssé a veszteség ellen – és így próbálod  megóvni magad attól, hogy elveszítsd Istent.

Ám ha ismernéd, Aki Vagy, ha tudnád, Ki Vagy – hogy te vagy a leg­nagyszerűbb, a legjelentősebb, a legragyogóbb lény, akit Isten valaha  is teremtett -, akkor soha nem félnél. Mert ki is utasíthatná el ezt a fen­séget? Ilyen lényben Isten sem találhat kivetnivalót.

Csakhogy nem tudod Ki Vagy, és jóval kevesebbre tartod magad. Mi­ért becsülöd alá magad? Honnan ered ez a végzetes elképzelés? Azok­tól az emberektől, akiknek a szava a legtöbbet jelenti szársodra: az  édesanyádtól és az édesapádtól.

Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek szeretnek a legjobban. Miért is  hazudnának neked? Hát nem azt mondogatták, hogy túlságosan ilyen  vagy, és túl kevéssé amolyan? Nem intettek-é, hogy csak figyelj és hall­gass? Nem feddtek-é meg a legtúláradóbb pillanataidban? És nem arra  biztattak-é, hogy szabadulj meg a legvadabb elképzeléseidtől?

Ezek az üzenetek ívódtak beléd, és bár nem felelnek meg a feltéte­leknek, hogy Istentől valók legyenek, ám a te korlátozott kis mindensé­ged isteneitől származnak.

A szüleid arra tanítottak, hogy a szeretet feltételekhez kötődik ­nemegyszer érzékelhetted is a feltételeiket -, és ezt a tapasztalatot  veszed alapul mindazokban a kapcsolataidban, melyek a szeretetre  épülnek.

És ezt a tapasztalatot vetíted ki Rám.

Ebből a tapasztalatból vonod le a következtetéseket Rólam. Ezeken  a kereteken belül építed fel az igazságodat is.

– Isten, szerető Isten – mondod -, de ha megszeged a parancsait, ak­kor soha véget nem érő számkivetettséggel és örökkévaló elkárhozás­sal bünteti

Hát nem megtapasztaltad a szüleid neheztelését? Hát nem ismered  a fájdalmat, amikor kárhoztattak ezért vagy amazért? Hogyan is tudnád  hát elképzelni, hogy Én másmilyen Vagyok?

Bizony, elfelejtetted, milyen feltétel nélkül szeretni. Nem emlékszel  Isten szeretetének élményére. Megpróbálod tehát elképzelni, milyen­nek kellene lennie Isten szeretetének, arra alapozva, hogy milyennek  látod a szeretetet a világban.

Istenre vetíted a „szülő” szerepét, és előhozakodsz egy olyan Isten­nel, aki bíráskodik, jutalmaz vagy büntet, attól függően, milyennek íté­li a tetteidet. Ez azonban végletesen leegyszerűsített és hamis kép Isten­ről, mely kizárólag a képzeletedben, a közös képzeletetekben létezik,  és semmi köze ahhoz, Aki Vagyok.

A lélek eltéveszthetetlen igazságai helyett az emberi tapasztalatok­ból kiindulva végül egész gondolatrendszert alkotsz Istenről; aztán  egész valóságot szősz a szeretet köré. Márpedig félelmen alapuló való­ság ez, mely egy rettegett, bosszúálló Isten eszméjében gyökerezik. Té­ves a Mögöttes Gondolat, de ha elvetnéd ezt a gondolatot, az meg za­varná a képet, melyet kialakítottál magadban Istenről. És bár az az új  kép, új eszmerendszer és új valóság, amely az előzők helyébe léphet­ne, valóban az üdvödet szolgálná, képtelennek bizonyulsz ezt elfogad­ni, mert Isten, akitől nem kell félni, aki nem ítél, és aki nem büntet,  meghaladja a legmerészebb elképzeléseidet is.

A félelmen alapuló szeretet valósága uralkodik azon is, ahogy meg­tapasztalod a szeretetet; voltaképpen megteremti azt. Mert nem csupán  feltételekhez kötötten kapod a szeretetet, hanem magad is ugyanígy  adod. De még ha eltekintesz is a feltételektől, lényed egy bizonyos ré­sze pontosan tudja; hogy az még mindig nem az ,igazi szeretet. Ám  nincs erőd változtatni. A saját károdon tanultál, mondod magadnak, és  elveszel, ha ismét kiteszed magad a sebesüléseknek. Jóllehet az az  igazság, hogy akkor veszel el; ha nem így teszel.

Minden emberi tett szereteten, vagy félelmen alapul, és nemcsak a  kapcsolatokban. Mindazok a döntések, amelyek meghatározzák az  üzletet, az ipart, a politikát, a vallást, a gyermekek nevelését, a társa­dalmi berendezkedést, a gazdasági célokat, a választást háború és  béke, támadás és védekezés, behódolás és lerohanás között; az elha­tározást, hogy sóvárogjunk avagy ajándékozzunk, kapzsin gyűjtöges­sünk vagy osztogassunk, egyesítsünk, vagy megosszunk – minden  egyes döntésed a két gondolat egyikéből fakad: a szeretetet; vagy a  félelem gondolatából.

A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, fel­halmoz, árt.

A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart,  feltár, megoszt, gyógyít:

A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy.  A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszko­dik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a  szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sa­jog, a szeretet enyhít. Afélelem támad, a szeretet módosít. “

A szeretet

“A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet – ha már megszűnt is – visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a szeretet annak az öröme, hogy a másik a világon van.”

Popper Péter

Osho üzenete a szerelem múlásáról

Hagyd, hogy megszülessen az újholdszerelem. Öleljétek egymást, szeressétek egymást, gondoskodjatok egymásról, és ne sóvárogjatok a hévre – mert az a hév őrület volt, őrült szenvedély; jó, hogy elmúlt. Szerencsésnek kellene éreznetek magatokat. Ha a szeretet elmélyül, a férj és feleség testvérekké válnak. És amikor a szeretet elmélyül, félreértés támadhat, mert annyira hozzászoktál a lázhoz, a szenvedélyhez, az izgalomhoz. Megesik, hogy úgy érzed, valami hiányzik – egyfajta üresség keletkezik. De ne a múlton keresztül tekints rá. Tekints rá a jövő felől! Sok minden fog történni ebben az ürességben, ebben az intim közelségben; megismeritek a szerelem egy egészen új minőségét.