Szerelem nélkül

Merlyn, a varázsló egy este vendégül látta várában barátját, Lancelott lovagot. Borozgattak, beszélgettek, de látszott, hogy Lancelottal valami nincs rendben.
– Kedves barátom,- kérlelte a varázsló – mi bánt, mond el!
Lancelott már egy kicsit a bor hatása alá került, így megeredt a nyelve, panaszkodni kezdett.
– Szerelmes vagyok a királynéba, de én sohasem érhetek fel csodálatos lényéhez, olyan gyönyörű, olyan szellemes. Szinte hason csúszok előtte, Ő pedig mindig belém rúg. Még ezt is szívesen elviselem, csakhogy láthassam, a közelében lehessek. Most pedig elküldött magától, messzi földre kell
mennem, mert a sárkány elrabolta az ezüst cipellőjét. Vissza kell szereznem.

Merlyn nagyon megsajnálta a lovagot, és amikor az az elfogyasztott jó boroktól mély álálomba merült, csendesen oda osont hozzá egy üres palackkal. A szerelem éppen ott üldögélt Lanszelott szája szélén. Láthatóan unatkozva lógázta a lábát. A varázsló egy ügyes mozdulattal az üvegbe billentette, és gyorsan bezárta, hogy nehogy megszökhessen.
A lovag reggel, amikor felébredt, bár még egy kicsit zúgott a feje az esti borozgatástól, frissnek, vidámnak, szabadnak érezte magát.
Még eltöltött néhány napot barátjánál, aztán visszatért a királyi palotába. Nem sietett úrnőjéhez, nyoma sem volt lelkében a korábbi lángolásnak. Közömbösen kezébe vett egy könyvet, leült a kertben egy fa alá, és olvasgatni kezdett. Ginevra éppen arra sétált udvarhölgyei társaságában, és amikor meglátta az üldögélő, olvasgató lovagot, alig hitt a szemének. Lanszelott visszajött, és nem veti magát azonnal, alázatos szolgájaként lábai elé?

Duzzogva megszólította hűtlenné vált lovagját:  hol van a cipőm, vissza hoztad?
Lanszelott csodálkozva nézett föl. Cipő? Milyen cipő, hűű, a fenébe, elfelejtettem, villant át rajta a gondolat, de nem érzett semmit, sem megbánást, sen félelelmet a kegyvesztettség miatt.
A királynő duzzogva elrohant. Miközben távolodott, Lanszelott azon tűnődött, hogy már nem is olyan szép ez a hölgy. Minha már egy kicsit öregedne is, talán a csípője is túl széles.
A lovagnak rengeteg hasznosan eltölthető ideje lett.
Belevetette magát a tudományokba. Utazgatni kezdett, és több nyelvet megtanult. Boldog még sem volt. Üres lett az élete. Amikor újra
meglátogatta barátját, a varázslót, haragosan rá rontott:
– Mit tettél velem te gazember, üres lett az életem, egy fabatkát sem ér! Ölj meg, vagy add vissza azt amit elvettél!
Merlyn hümmögött egy kicsit, nem értette a dolgot, hiszen csak jót akart.
Levette a polcról az üveget. A szerelem ott üldögélt felhúzott térdekkel, huncut mosollyal a szeme sarkában, a palack fenekén. Merlyn megfogta gallérjánál fogva és vissza tette a lovag szájára. Az nagyot nyelt és boldogan elrohant, alázatosan szenvedni királynéja lábai előtt.

 

Reklámok