Henri Viscanti: A meghallgatott imádság

Rainbow

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges,
a teste csak átmenet.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke,
nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja,
a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól
és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogy Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom, már kezded érteni.
Kértem erőt…

És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet…
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot…
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem, adjon szeretetet…
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmeket… És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
És imáim meghallgatásra leltek.

Űzd el :)

Tudtad, hogy a rosszkedv egy pillanat alatt elűzhető? Tegyél fel valami gyönyörű zenét, vagy kezdj el énekelni, nézz meg egy jó filmet, hívd fel jóbarátod – egyből megváltozik a hangulatod! Vagy egyszerűen gondolj valami szépre. Feledkezz bele a képbe. Ne engedd, hogy más gondolatok beférkőzzenek az elmédbe!

A tudat és test

A tudat forrása nem a testben található.  Nincs rá ok, hogy miért ne lehetnél barátságban a testtel, amíg úgy látod, hogy szoros együttműködésben élsz vele. Ne tartsd azonban önmagadnak. Az ő bajai nem a te bajaid. Egy nap, mikor eljön az ideje, a test el fog tűnni, anélkül, hogy a beleegyezésedet kérné, ugyanúgy, ahogy megjelent.

A tudat, amellyel egy évesen, és amellyel 18 évesen rendelkeztél, pontosan ugyanaz, mint amellyel most rendelkezel. Te az a tiszta és határtalan tudat vagy. Amikor ezt minden kétséget kizáróan tudod, megszabadulsz a változó körülmények rabságából. Minden, ami nem igaz, ami illúzió, változik. Az egyik percbeli „én” nem azonos következő pillanat „én”-jével. Az emberi személyiséget a különböző „én”-ek sokfélesége jellemzi, amely „én”-ek egy örökké változó mintázat szerint jelennek meg.

Legyél mindig gondtalan, ne aggódj semmi miatt! Nem kell hajszolnod magad, ha nem tudsz azonnal gondtalanná válni. Ha azonban mind kevesebbet és kevesebbet aggódsz az idő múlásával, elnyered a szenvtelenséget és megszabadítod az elmét a világi kötődésektől.

Tedd félre a történeted

Gyönyörű történetben meséli el a látomását az az asszony aki a ‘Course in Miracles’ című könyvet írta. A jelenésben irattekercset talál egy régi ládában. A tekercs nagyon nagyon régi, és amikor elkezdi kitekerni, látja, hogy a bal oldalán is van valamilyen írás, meg a jobb oldalán is, és hall egy hangot amely azt mondja neki: Ha a bal oldalon lévő írást olvasod el, megismerheted a múltat, ha pedig a jobb oldalon lévőt, megtudhatod, mit hoz a jövő.

Először balra néz, majd jobbra, aztán visszatekeri az írást az elejére, ahol egy középen lévő mezőben ez áll.: Isten létezik. – Ez minden ami engem érdekel – szól. – Semmi mást nem akarok. És a hang így válaszol: Gratulálok. Ezúttal sikerült.

Fókuszpontja beállt a jelen pillanatra.

A jelen pillanat formája az a kapu, amely a forma nélküli dimenziókba vezet. Ez az a szűk kapu, amelyről Jézus beszél, és amely az életbe vezet. Bizony nagyon szűk: csak ez a pillanat.

Ahhoz, hogy megtaláld, össze kell tekerned életed irattekercsét, amelyen a te történeted áll, a te múltad és a te jövőd. Azelőtt könyvek és tekercsek voltak – és te mindegyiket összetekerted amikor végeztél velük.

Tedd hát félre a történetedet, mert az nem az, aki vagy. Az emberek általában magukkal cipelik múltjuk és jövőjük terhét, saját személyes történetük terhét, amelyről azt remélik, hogy a jövőben beteljesíti önmagát. Nem fogja! Tekerjétek hát össze ezt az ősrégi irattekercset.

Nincs többé szükségetek rá.

Eckhart Tolle:  Csend a Világ közepén – Lelki gyakorlat


Egy keleti történet

Két koldus lakott az egyik falu mellett. Az egyikük vak volt, a másiknak nem volt lába. Egy napon kigyulladt a falu melletti erdő, amelyben éltek. A koldusok természetesen vetélytársak voltak – ugyanazt a foglalkozást űzték, ugyanazoktól az emberektől kéregettek -, szüntelen haragban álltak egymással. Ellenségek voltak, nem barátok.
Azonos foglalkozást űző emberek nem lehetnek barátok. Rendkívül bonyolulttá teszi a dolgot a versengés, mivel ugyanazok az ügyfelek állnak rendelkezésükre. A koldusok felcímkézik az adakozókat: „Ne feledd, ez az én emberem; ne merd zaklatni.” Te nem tudod, melyikükhöz tartozol, melyikük birtokol, de valamelyik koldus az utcán a saját birtokának tekint. Talán harcolt is érted, megnyerte a küzdelmet, és most az ö tulajdona vagy…
Régebben gyakran láttam egy koldust az egyetem mellett; egy nap viszont a piacon bukkantam rá. Korábban mindig ott volt az egyetemnél, mert a fiatalok nagylelkűbbek; az idősebbek fösvényebbé válnak, több bennük a félelem. Közelít a halál, úgy tűnik, a pénz az egyetlen, ami segíthet. Ha van pénzük, akkor feltehetően mások is segítenek majd; ha nincs pénzük, még a saját fiuk, még a saját lányuk sem törődik velük. A fiatalok könnyebben
költekeznek. Még fiatalok, képesek pénzt keresni; előttük az élet, még hosszú élet áll előttük.
Ez egy tehetősebb koldus volt, mert Indiában csak olyan diák járhat egyetemre, aki gazdag családból származik; máskülönben hatalmas küzdelmet kell vívnia. Bejut néhány szegény diák is, de nekik nagyon gyötrelmes, nagyon fárasztó a dolguk. Én is szegény családból származtam. Egész éjjel egy újság szerkesztőjeként dolgoztam, nappal pedig egyetemre
jártam. Évekig nem alhattam többet három-négy óránál – azt is csak akkor, ha sikerült időt szakítanom erre napközben vagy éjszaka.
És ez a koldus, persze, nagyon erős is volt. Egyetlen sorstársa sem tehette be a lábát az egyetem utcájába, még a belépés is tilos volt számukra. Mindenki tudta, kihez tartozik az egyetem környéke: ahhoz a koldushoz! Egy nap aztán egy fiatalembert pillantottam meg a helyén, az öreg nem volt sehol.
Megkérdeztem tőle:
– Mi történt? Hol az öregember?
– Ő az apósom – felelte a férfi. – Ajándékba kaptam tőle az egyetemet.
Nos, az egyetem nem tudott róla, hogy a tulajdonosa megváltozott, hogy már valaki más birtokolja. A fiatalember megmagyarázta A dolgot:
– Feleségül vettem az öreg lányát.
Indiában hozományt adnak, ha feleségül veszed valakinek a lányát. Nem csak a lányt kapod meg: ha az apósod nagyon gazdag, adnia kell vele egy autót vagy egy házat is. Ha nincs nagy vagyona, legalább egy robogót, vagy ha még azt sem, legalább egy biciklit, de egy-két dolgot kapnod kell tőle – egy rádiót, egy televíziót -, meg valamennyi készpénzt is. Ha valóban gazdag, lehetőséget kínál arra, hogy külföldre utazz, hogy tanulj, hogy képzettebb ember legyen belőled, orvos vagy mérnök – ő pedig állja a költségeket.
Ennek a koldusnak a lánya férjhez ment, és a fiatalember megkapta hozományul az egész egyetemet. Azt mondta:
-Mától ez az utca és ez az egyetem hozzám tartozik. És az apósom azt is megmutatta, kik az ügyfeleim.
Megláttam az öregembert a piacon, és odamentem hozzá:
-Nagyszerű! Nagyon szép hozományt adtál a vejednek.
– Igen – felelte a koldus -, egyetlen lányom van, és valamit tenni akartam a férjéért. Nekiadtam a legjobb koldulóhelyet. Most itt vagyok, próbálom kialakítani a birodalmamat a piacon. Nagyon kemény munka, mert sok itt a koldus, idősebbek, akik már kisajátították az ügyfeleket. De aggodalomra semmi ok. Meg fogom oldani a feladatot; kidobok néhány koldust innen.
És minden bizonnyal úgy is tett.
Tehát, amikor az erdő kigyulladt, a két koldus elgondolkodott egy pillanatra. Ellenségek voltak, még csak nem is beszéltek egymással, de ez most vészhelyzet volt.
A vak ember azt mondta a másiknak, akinek nem volt lába:
-Egyetlen módon menekülhetünk meg, ha felülsz a vállamra: te használod az én lábamat, én pedig a te szemedet. Ez az egyetlen útja a menekülésnek.
Azonnal felfogták a helyzetet. Nem volt gond. A lábatlan ember nem juthatott ki; képtelen lett volna átjutni az erdőn, lángokban állt az egész. Előrébb juthatott volna egy kicsit, de az nem segített volna. Menekülésre, nagyon gyors menekülésre vőit szükség. A vak férfi is biztos volt abban, hogy nem juthat ki. Nem tudta, merre van a tűz, merre van az út, hol égnek a fák és hol nem. Egy vak… elveszett volna. De mindketten intelligens emberek voltak, félretették ellenséges érzéseiket, barátokká váltak, és megmenekültek.

A lélek és a ház felújítása

Egy ember végzetes anyagi romlásba került annak következményeként, hogy képtelen volt egyensúlyba hozni álomvilágát a valósággal. A tetejébemásokat is magával rántott, ártalmára volt azoknak, akiknek szíve szerint nem szeretett volna ártani.
Felhalmozódott adósságait nem lévén képes fizetni, még az öngyilkosság gondolata is megkísértette.
Mígnem egy napon az utcát járva meglátott egy romos épületet.”Ez én
vagyok”- hasított szívébe, és abban lényegi pillanatban, olthatatlan vágy
támadt fel benne, hogy a házat újjáépítse.
Megtalálva a tulajdonost, felajánlotta neki a szükséges munkálatok
elvégzését; a tulaj kötélnek állt ugyan, jóllehet elképzelése sem volt azt
illetően, barátomnak mi haszna származhat a dologból. Együtt szerezték be a tetőcserepeket, a fát, a homokot és a cementet. Barátom teljes szívét lelkét beleadta a munkába, anélkül, hogy tudta volna miért is vagy kiért is teszi, amit tesz. De ahogy a felújítás haladni kezdett, úgy kezdtek el javulni életének körülményei is.
Év végére el is készült a ház. És vele együtt meg is oldódott minden személyes gondja.


Írhatnék a párhuzamról .. az épület és a lélek meg- illetve felújításáról. De azt gondolom nem kell .. A lényege úgyis az, hogy bármikor újra lehet kezdeni, meg lehet változtatni a dolgokat..

..egy vagyok minden szeretettel..

Akár érzem, akár nem, egy vagyok minden szeretettel a világmindenségben. A szeretet az egyetlen dimenzió, amit meg kell változtatni (szeress jobban). Menj a szeretetben a józan ész határain túlra: biztonságos. Ez az egyetlen biztonság. Minden tudatállapot elérhető itt és most. Mindig bennünk van a lehetősége, hogy ilyen módon viszonyuljunk. A megvilágosodást nem érdekli, hogy kerültél oda. Bármit teszel, szeresd magad azért, mert ezt teszed! Semmit sem kell előbb megtenned ahhoz, hogy megvilágosodott legyél! Ezt is át lehet élni tökéletesen kitágult tudatossággal. Ezt a tapasztalatot sem tagadnám meg az Egyetlen Tudattól! Mégis mit gondoltál, minek van szüksége arra, hogy szeresd? Ha megtanultad szeretni a poklot, a mennyországban leszel.

A szeretet szárnyain könnyű felemelkedni.