Henri Viscanti: A meghallgatott imádság

Rainbow

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges,
a teste csak átmenet.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke,
nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja,
a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól
és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogy Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom, már kezded érteni.
Kértem erőt…

És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet…
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot…
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem, adjon szeretetet…
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmeket… És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
És imáim meghallgatásra leltek.

Advent első vasárnpja

advent

Adventi köszöntő

Harmatozzatok ti Égi magasok.
Mindenki lelkét, tisztára mossátok!
Legyen minden ember, szíve hófehér,
Így majd a szeretet mindenkit elér.

Földön az emberek békében élhetnek,
A tiszta lelkek hozzád igyekeznek.
Én édes Istenem, legyél mindig velünk,
Így a Szent lelked, mindig érezhetjük.

Add Uram békédet és tiszta szívedet,
Hogy az emberek közt szeretet legyen.
Hogyha reánk nézel, örömöd leljed,
Minden ember boldogan élhessen.

A szeretet szárnyán repülni veled,
Így a mi életünk boldogabb lehet.
Te hozzád Istenem, én felsóhajtok,
Imádkozom, és nyugalmat kapok.

Adventnek ünnepén téged köszöntelek,
Szűzanyám, hogy fiad megszülessen.
A szép zöld fenyőfák ontják illatukat,
Az emberek várják, megváltójukat.

/Filipszky Baran Ilona, 1995./

 

 

Neale Donald W. könyvéből – a szeretetről

“Bizony így van ez: abban a pillanatban, hogy a legmagasztosabb,  legáradóbb, legodaadóbb szeretetet ígéred, elfog a legmélységesebb  rettegés.

Először is szorongsz, hogy ha azt mondod: „Szeretlek”, viszonthal­lod-e vajon ugyanezt. És ha viszonthallod, akkor azonmód attól tar­tasz, hátha elveszíted az éppen csak megtalált szeretetet. Így gerjeszti  minden tett a következményét, mely visszahat a tettre, így válik a sze­retet kétségbeesett védekezéssé a veszteség ellen – és így próbálod  megóvni magad attól, hogy elveszítsd Istent.

Ám ha ismernéd, Aki Vagy, ha tudnád, Ki Vagy – hogy te vagy a leg­nagyszerűbb, a legjelentősebb, a legragyogóbb lény, akit Isten valaha  is teremtett -, akkor soha nem félnél. Mert ki is utasíthatná el ezt a fen­séget? Ilyen lényben Isten sem találhat kivetnivalót.

Csakhogy nem tudod Ki Vagy, és jóval kevesebbre tartod magad. Mi­ért becsülöd alá magad? Honnan ered ez a végzetes elképzelés? Azok­tól az emberektől, akiknek a szava a legtöbbet jelenti szársodra: az  édesanyádtól és az édesapádtól.

Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek szeretnek a legjobban. Miért is  hazudnának neked? Hát nem azt mondogatták, hogy túlságosan ilyen  vagy, és túl kevéssé amolyan? Nem intettek-é, hogy csak figyelj és hall­gass? Nem feddtek-é meg a legtúláradóbb pillanataidban? És nem arra  biztattak-é, hogy szabadulj meg a legvadabb elképzeléseidtől?

Ezek az üzenetek ívódtak beléd, és bár nem felelnek meg a feltéte­leknek, hogy Istentől valók legyenek, ám a te korlátozott kis mindensé­ged isteneitől származnak.

A szüleid arra tanítottak, hogy a szeretet feltételekhez kötődik ­nemegyszer érzékelhetted is a feltételeiket -, és ezt a tapasztalatot  veszed alapul mindazokban a kapcsolataidban, melyek a szeretetre  épülnek.

És ezt a tapasztalatot vetíted ki Rám.

Ebből a tapasztalatból vonod le a következtetéseket Rólam. Ezeken  a kereteken belül építed fel az igazságodat is.

– Isten, szerető Isten – mondod -, de ha megszeged a parancsait, ak­kor soha véget nem érő számkivetettséggel és örökkévaló elkárhozás­sal bünteti

Hát nem megtapasztaltad a szüleid neheztelését? Hát nem ismered  a fájdalmat, amikor kárhoztattak ezért vagy amazért? Hogyan is tudnád  hát elképzelni, hogy Én másmilyen Vagyok?

Bizony, elfelejtetted, milyen feltétel nélkül szeretni. Nem emlékszel  Isten szeretetének élményére. Megpróbálod tehát elképzelni, milyen­nek kellene lennie Isten szeretetének, arra alapozva, hogy milyennek  látod a szeretetet a világban.

Istenre vetíted a „szülő” szerepét, és előhozakodsz egy olyan Isten­nel, aki bíráskodik, jutalmaz vagy büntet, attól függően, milyennek íté­li a tetteidet. Ez azonban végletesen leegyszerűsített és hamis kép Isten­ről, mely kizárólag a képzeletedben, a közös képzeletetekben létezik,  és semmi köze ahhoz, Aki Vagyok.

A lélek eltéveszthetetlen igazságai helyett az emberi tapasztalatok­ból kiindulva végül egész gondolatrendszert alkotsz Istenről; aztán  egész valóságot szősz a szeretet köré. Márpedig félelmen alapuló való­ság ez, mely egy rettegett, bosszúálló Isten eszméjében gyökerezik. Té­ves a Mögöttes Gondolat, de ha elvetnéd ezt a gondolatot, az meg za­varná a képet, melyet kialakítottál magadban Istenről. És bár az az új  kép, új eszmerendszer és új valóság, amely az előzők helyébe léphet­ne, valóban az üdvödet szolgálná, képtelennek bizonyulsz ezt elfogad­ni, mert Isten, akitől nem kell félni, aki nem ítél, és aki nem büntet,  meghaladja a legmerészebb elképzeléseidet is.

A félelmen alapuló szeretet valósága uralkodik azon is, ahogy meg­tapasztalod a szeretetet; voltaképpen megteremti azt. Mert nem csupán  feltételekhez kötötten kapod a szeretetet, hanem magad is ugyanígy  adod. De még ha eltekintesz is a feltételektől, lényed egy bizonyos ré­sze pontosan tudja; hogy az még mindig nem az ,igazi szeretet. Ám  nincs erőd változtatni. A saját károdon tanultál, mondod magadnak, és  elveszel, ha ismét kiteszed magad a sebesüléseknek. Jóllehet az az  igazság, hogy akkor veszel el; ha nem így teszel.

Minden emberi tett szereteten, vagy félelmen alapul, és nemcsak a  kapcsolatokban. Mindazok a döntések, amelyek meghatározzák az  üzletet, az ipart, a politikát, a vallást, a gyermekek nevelését, a társa­dalmi berendezkedést, a gazdasági célokat, a választást háború és  béke, támadás és védekezés, behódolás és lerohanás között; az elha­tározást, hogy sóvárogjunk avagy ajándékozzunk, kapzsin gyűjtöges­sünk vagy osztogassunk, egyesítsünk, vagy megosszunk – minden  egyes döntésed a két gondolat egyikéből fakad: a szeretetet; vagy a  félelem gondolatából.

A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, fel­halmoz, árt.

A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart,  feltár, megoszt, gyógyít:

A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy.  A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszko­dik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a  szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sa­jog, a szeretet enyhít. Afélelem támad, a szeretet módosít. “

A kicsi lélek meséje

Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki
ezt mondta Istennek, “Tudom ám, hogy ki vagyok én!”
Ez csodálatos! Ki vagy? – kérdezte Isten
Én vagyok a Fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! – kiáltott fel. – Te vagy a Fény.

A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra amit a Királyságban már
az összes lélek tudott.
Pompás! – mondta – Ez igazán király!

De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és
most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami
nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi
önmaguk legyenek) és azt mondta:
– Szia, Isten! Most, hogy tudom Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?

– Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? – kérdezte Isten.

– Igen – válaszolta a Kicsi Lélek – egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy
másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek
lenni!

– De te már Fény vagy – válaszolta mosolyogva Isten.

– Igen, de meg akarom érteni milyen érzés – kiáltotta a Kicsi Lélek.

– Jó – válaszolta kuncogva Isten – feltételezem, tudnom kellett volna. Te
mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott: – Van itt egy dolog.

– Mi? – kérdezte a Kicsi Lélek.

– Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki
te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg
nincs itt semmi, más, ami nem te vagy.

– Huh? – válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.

– Gondold csak el – mondta Isten. – Olyan vagy mint a Nap Sugara. Ó, ahol te
vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng
együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak
lenni a gyertyalángjai nélkül.és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem
ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy – ez a
kérdés.

– Rendben – tért magához a Kicsi Lélek, – Te vagy Isten. Találj ki valamit!

Megint elmosolyodott Isten. – Már megvan. – mondta. – Mivel nem tudod látni
magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.

– Mi az a sötétség? – kérdezte a Kicsi Lélek.

– Ez az, ami nem te vagy – válaszolta Isten.
Félni fogok a sötétségtől? – kiáltotta a Kicsi Lélek.
Csak ha azt választod – válaszolta Isten. -Nincs ott semmi, amitől igazán
félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi
találjuk ki. Csak színlelünk.

– Ó – mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.

Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni,
pontosan az ellentéte fog elénk tárulni. – Ez egy óriási ajándék – mondta
Isten – mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más.
Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a
Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt az Ott nélkül,
a Most állapotát a Később nélkül.
Így tehát – foglalta össze Isten – mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az
öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a
Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy
Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon,
ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!

– Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják mennyire különleges
vagyok?

– Természetesen. – kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a
“különleges” nem azt jelenti, hogy “jobb”. Mindenki különleges, mindenki a
saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni,
hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek
lenni.

– Remek! – mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és
ugrált. – Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!

– Igen, és elkezdheted már most rögtön.- mondta Isten, aki táncolt, ugrált
és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.

– Miben akarsz különleges lenni?

– Miben különleges? – ismételte a Kicsi Lélek. – Nem értem.

– Rendben. – kezdte el a magyarázatot Isten. – Fénynek és különlegesnek
lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni.
Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek
lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?

A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. – El tudok képzelni sokféle
módot, hogyan lehetek különleges! – kiáltott fel – Különleges dolog
segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges
előzékenynek lenni másokkal!

– Igen! – értett egyet Isten, – és bármelyik pillanatban, bármi vagy
bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti
Fénynek lenni.

-Tudom mit szeretnék! Tudom mit szeretnék! – jelentette be a Kicsi Lélek
nagyon izgatottan.
A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak.
Ugye, különleges a megbocsátás?

– Ó, igen.- biztosította őt Isten – Ez nagyon különleges.

– Rendben – mondta a Kicsi Lélek. – Ez az amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék
lenni. Szeretném megtapasztalni.

– Jó – mondta Isten – de van még itt egy dolog amit tudnod kell.

A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi
komplikáció.
Mi az? – sóhajtotta.

– Nincs senki akinek megbocsájthatnál.

– Senki? – A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni amit az imént hallott.

Senki! – válaszolta Isten.
Minden amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész
teremtésben, aki kevésbé tökéletes mint te. Nézz csak körül.

A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult
köré. Lelkek jöttek, az egész Királyság széltéből és hosszából, hogy hallják
a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel.
Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyűlt lelken, a Kicsi Léleknek
egyet kellett értenie. Senki nem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé
pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek mint a Kicsi Lélek, maga.
Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan
testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni őket.

– Tehát kinek akarsz megbocsátani? – kérdezte Isten.

– Srácok, ez többé már nem vicces! – morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném
tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen
“különlegesnek” lenni.
És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az amikor szomorúságot érez. De aztán
egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből.
– Ne aggódj, Kicsi Lélek – mondta – Én segítek neked.

– Te fogsz segíteni? – ragyogott fel a Kicsi Lélek – De mit tudsz tenni?

– Adhatok valamit amiért megbocsáthatsz!

– Tudsz?

– Természetesen! – csiripelte a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő
életedben, és teszek valamit amiért megbocsáthatsz.

– De miért? Miért tennéd ezt? – kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira
abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni,
hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád
megtenni, hogy a vibrálás, amitől oly fényesen ragyogsz, lelassuljon
annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sűrűséggé? Hogyan lennél
képes, te aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a
gondolat sebességével jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az
életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot?

– Egyszerű – válaszolta a Barátságos Lélek – Megtenném, mert Szeretlek.

A Kicsi Lélek meglepetnek tűnt a válasz hallatán.

– Ne légy meglepve – mondta a Barátságos Lélek – Megtetted már ugyanezt
értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg
ezer éven keresztül, és eonokon át táncoltunk együtt. Sok helyen és sokszor
játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már
Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most
és az Aztán. Voltunk férfi és nő, jó és rossz – mindketten voltunk áldozat
és cselszövő is.
Így jöttünk sok idővel ezelőtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és
tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetőségét és a Megtapasztalást, hogy Kik
Vagyunk Valójában.
És így – magyarázta tovább a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő
életedben, és most én leszek a “rossz”. Valami nagyon szörnyűt fogok tenni,
és akkor megtapasztalhatod a megbocsátást.

– De mit fogsz tenni? – kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen – Nagyon
szörnyű lesz?

– Ó – felelte a Barátságos Lélek kacsintva – Majd kitalálunk valamit.
Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta – De tudod, egy
dolog felől biztosítanod kell.

– Mi az? – akarta tudni a Kicsi Lélek.
Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem
ezt a “nem túl szép dolgot”. Valami nagyon eltérőt fogok mutatni, mint
amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tőled a visszatéréshez.

– Ó, bármit, bármit! – kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és
énekelni.
Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!
Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben
maradt.
Mi az? – kérdezte – Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy
hajlandó vagy megtenni ezt értem!

– Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! – szólt közbe Isten. –
Mindenki az! Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat!

Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a
Barátságos Lélek kérésének.
– Mit tehetek érted? – kérdezte újra a Kicsi Lélek.

– Egyszer bántani foglak és legyőzlek – válaszolta. – Abban a pillanatban,
amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni.

– Igen? – szólt közbe a Kicsi Lélek – Igen.?

– Emlékezz, Ki Vagyok Valójában.

– Ó, Emlékezni fogok! – kiáltotta a Kicsi Lélek – Megígérem! Mindig
emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!

– Jó – válaszolta a Barátságos Lélek – mert látod, keménynek kell látszanom,
és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én
magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én
elfelejtem Ki Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten
elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és
emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.

– Nem, nem lesz szükségünk rá! – ígérte meg újra a Kicsi Lélek – Én,
emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a
lehetőséget melyben megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én.

Így, létrejött a megállapodás. A Kicsi Lélek, elindult az új életbe,
izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak
hívnak.
És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a
Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetővé.
Új életének minden pillanatában, valahányszor csak egy új lélek bukkant fel
a színen, és az új lélek örömet vagy szomorúságot hozott – és főleg ha
szomorúságot hozott – a Kicsi Lélek visszaemlékezett arra, amit Isten
mondott.

– Mindig emlékezz – mosolygott Isten – Soha nem küldtem mást, csak
angyalokat.

/Neale Donald Walsch: Kicsi lélek és a Nap/

Simon András: Életed üzenet

Simon András:  Életed üzenet c. képmeditációit letöltheted ide kattintva:

21718682-Simon-Andras-2008

Egy kis ízelítő belőle:

Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad.

Aki megbocsát, az új életre szül.

A megbocsátás a viszonzást nem váró,

(ön)gyógyító szeretet magasiskolája,

a lelki méregtelenítés legbiztosabb útja.

Nehezen járható, keskeny ösvény

a boldogság felé. Ne sokat várakozz!


Valakitől szeretet elfogadni annyit jelent,

mint megerősíteni őt élete értelmében.


Bármilyen picinyke és törékeny vagy is,

senki sem akadályozhat meg abban,

hogy szívből mosolyogj, s így

– mint Isten kedves virágszála –

a Szeretet jó illatát áraszd

ebben a kedvetlen világban.

Te magad légy az Isten mosolya!


Isten (képzeletbeli) levele hozzád

Figyeltelek,ahogy ma reggel felkeltél és reméltem,hogy beszélni fogsz hozzám. Még ha csak néhány szóban is,de megkérdeznéd a véleményemet,vagy megköszönnéd azt a jót,ami tegnap történt veled. De észrevettem,nagyon lekötött, hogy kitaláld,mit vegyél fel.

Amikor kapkodva készülődtél,tudtam,hogy lenne néhány perced köszönni,de túl elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig várnod kellett,15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam,amint felpattantál.Azt hittem,beszélni akarsz velem,de te e helyett a

telefonhoz rohantál és felhívtad egy barátodat,hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.

Egész nap türelmesen néztelek.Végső soron azt hiszem,több dolgod volt annál,mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt. Észrevettem,hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted,hogy hozzám szólj,ezért nem hajtottad le a fejed. Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél,láttad,amint néhány barátod röviden beszélt hozzám, mielőtt enni kezdett. Te nem tetted. Rendben.

Nem tudom szereted-e a tv-t vagy sem,de bármi megy benne, Te csak ülsz és gondolatok nélkül nézed a műsort. Ismét türelmesen vártam,míg tvzés közben megvacsoráztál,de most sem szóltál hozzám.

Lefekvéskor túlságosan fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak,majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt elaludtál. Ez érthető,mert talán fel sem tudod fogni,hogy én mindig ott vagyok melletted.

Türelmesebb vagyok,mint gondolnád. Még meg akarlak tanítani arra is,hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged és minden nap várok egy fejbólintásra,egy imára vagy a szíved hálatelt gondolatára. Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni.

Nos,Te ismét felkelsz és én újra várni fogok rád a szeretetemmel.

Isten mondta

Lehet hogy te nem ismersz engem, de én mindent tudok rólad.

(Zsoltárok 139,1 )

Azt is tudom, hogy pontosan mikor ülsz le, és mikor állsz fel.

(Zsoltárok 139,2)

Minden utadat jól ismerem.

(Zsoltárok 139,3)

Még a hajszálaidat is mind számon tartom.

(Máté 10,29-31)

Mert képmásomra teremtettelek téged.

(1Mózes 1,27)

Anélkül hogy tudnád, bennem élsz, mozogsz, létezel.

(Apostolok Cselekedetei 17,28)

Az én nemzetségem vagy.

(Apostolok Cselekedetei 17,28)

Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek.

(Jeremiás 1,4-5)

Kiválasztottalak magamnak, a teremtés kezdetén.

(Efezus 1,11-12)

Nem véletlen születtél, életed minden napja megíratott az én könyvemben. (Zsoltárok 139,16 )

Én határoztam el születésed pontos idejét, és azt is,
hogy hol fogsz élni.

(Apostolok Cselekedetei 17,26 )

Csodálatosan teremtettelek meg.

(Zsoltárok 139,14)

Nem zárkóztam el tőled és nem vagyok
haragtartó, hanem teljes szeretettel tekintek rád.

(1János 4,16 )

Vágyom arra, hogy szeretetemmel elhalmozzalak.

(1János 3,1 )

Csupán azért, mert a gyermekem vagy és én Atyád vagyok.

(1János 3,1 )

Többet adok neked, mint valaha földi apádtól kaphatnál.

(Máté 7,11 )

Mert én vagyok a tökéletes Apa.

(Máté 5,48)

Minden jó ajándék számodra, amelyet elfogadsz, az én kezemből ered.

(Jakab 1,17)

Mert gondoskodom
rólad és megadok mindent, amire szükséged van.

(Máté 6,31-33 )

A jövődre vonatkozó terveim mindig
reménnyel vannak teli.

(Jeremiás 29,11)

Mert örök szeretettel szeretlek téged.

(Jeremiás 31,3 )

Annyiszor gondolok
rád, mint ahány homokszem van a tengerparton.

(Zsoltárok 139,17-18)

Örvendek neked hangosan énekelve.

(Zofóniás 3,17)

Sohasem unok bele abba, hogy jót tegyek veled.

(Jeremiás 32,40 )

Mert az én kincsem vagy.

(2Mózes 19,5)

Teljes szívemmel és lelkemmel vágyok arra, hogy örök életet adjak neked. (Jeremiás 32,41)

Hatalmas és csodálatos dolgokat akarok mutatni neked.

(Jeremiás 33,3)

Megtalálsz, ha teljes szíveddel keresel engem.

(5Mózes 4,29)

Gyönyörködj bennem és megadom szíved kérését.

(Zsoltárok 37,4)

Hiszen a jónak akarása is az én ajándékom benned.

(Filippi 2,13 )

Mindent megteszek érted, sokkal bőségesebben,
mint ahogy azt el tudnád képzelni.

(Efezus 3,20 )

Én vagyok a leghűségesebb bátorítód.

(2Thesszalonika 2,16-17)

Atyád vagyok, aki minden nyomorúságodban megvigasztal.

(2Korinthus 1,3-4)

Ha a szíved összetört, akkor közel vagyok hozzád.

(Zsoltárok 34,19)

Mint ahogy a pásztor karjára veszi a bárányát, akképpen hordozlak
szívemen téged.

(Ézsaiás 40,11 )

Egy nap minden könnyet letörlök a szemeidről.

(Jelenések 21,3-4)

És megszabadítlak földi fájdalmaidtól.

(Jelenések 21,3-4 )

Atyád vagyok, és fiamként szeretlek, mint ahogyan Jézust szeretem.

(János 17,23)

Mert Jézusban láthatod, hogy mennyire szeretlek.

(János 17,26)

Azért küldtem el Fiamat, hogy bebizonyítsa, veled vagyok és nem
ellened.

(Róma 8,31 )

És elmondja, hogy nem rovom fel vétkeidet.

(2Korinthus 5,18-19 )

Jézus azért halt meg,
hogy egymással megbékéltessünk.

(2Korinthus 5,18-19 )

Az ő halála volt a szeretetemnek legmélyebb kifejezése.

(1János 4,10)

Feladtam mindent amit szerettem, azért hogy megnyerjem a te szeretetedet.

(Róma 8, 32)

Ha befogadod fiamat, Jézust, úgy engem fogadsz be.

(1János 2,23 )

És soha, semmi nem választhat
el téged az én szeretetemtől.

(Róma 8,38-39)

Gyere haza, és a legnagyobb ünnepséget rendezem a tiszteletedre,
amelyet a mennyország valaha is látott.

(Lukács 15,7)

Én mindig Atya voltam, és mindig Atya leszek.

(Efezus 3,14-15)

Az én kérdésem ez: Akarsz-e az én a gyermekem lenni?

(János 1,12-13)

Várok rád.

(Lukács 15,11-32)

fold_napja