A mag – Osho

A mag…
A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé – a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van.

De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.

A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna – a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná “hová?” és “miért?” Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.

(Osho)

Azért osztottam meg ezt az idézetet, mert néha, életem során, bátortalanul tétováztam.. Nem sejtettem merre menjek, s ha megyek, hova jutok.. Aztán megtettem a lépést, melyet már nem bánok. Nem volt sima az út, ért fájdalom is közben, de ahová értem, ITT 🙂 most jó.. 

Köszönet és Hála

Sziasztok!
Egy éve annak, hogy utoljára írtam. Remélem, hogy azért mindenki talált olyasvalamit, ami segített éppen egy rosszabb hangulatán vagy bátorítást adott valamit megtenni, valamibe belekezdeni..

Számomra ez az év igazán új életet hozott. Új szerepet, új kihívást, számomra új aggodalmakat. Idén töltötte be a kislányunk az első életévét. Most pedig lassan másfél éves lesz. Hirtelen lett kisbabából, saját akarattal teli fecsegő tipegő. Hatalmas öröm és csoda ezt a fejlődést az Ő anyukájaként megélni, szemlélni.

Eddig nem igazán meséltem magamról, hisz ez a blog nem rólam szól, de most szeretném megosztani mindenkivel hálám..

Volt, hogy nem találtam e világban a helyem. Volt, hogy azt hittem nekem sohasem lehet gyermekem.

Most pedig, szeretnék hangos HÁLÁT adni a Teremtőnek, Istennek, hogy életem teljes és ÉRTELME lett! Hálás vagyok az okos és egészséges gyermekünkért. Hálás vagyok a páromért, aki kitartott a nehéz időkben is mellettem. Hálás vagyok azért, hogy látok, hallok, hogy meg vannak kezeim, lábaim. Hálás vagyok a gyönyörű fákért, virágokért, a kedves állatokért. Hálás vagyok a jó szomszédokért. Hálás vagyok, hogy fedél van a fejünk fölött és jókat eszünk.
Annyi borzalmas esemény történt ez évben is, hálás vagyok, hogy mindezek a családomat és barátaimat elkerülték. Oh igen.. Hálás vagyok értük is és a testvéreimért, a szüleimért, hogy még köztünk élnek. De hálás vagyok a párom szüleiért, köszönöm, hogy szeretnek és szeretik az unokájukat.
Ne higgye bárki, hogy ezen nincs mit köszönni.. Olyan sok rossz családi viszony van, olyan sok viszály. Olyan jó békében, szeretetben élni, érezni, hogy nem csak a szüleidhez tartozol..

Hálás vagyok annyi mindenért, hosszasan tudnám sorolni.

Köszönöm Istenem, hogy velem vagy!

Köszönöm őrangyalom, hogy odafigyelsz rám és valóban őrzöl, vigyázol rám.

Betlehem6

Azt kívánom mindenkinek, aki olyan cipőben jár mint amiben én jártam, vagy nehéz időszakon megy keresztül, hogy próbáljon hinni, ha eddig nem tette! Bízni.. Ha nem Istenben (pedig létezik) , akkor az Univerzum hatalmas erejében!
Ha valami nem sikerül, próbálja megfejteni az okát. Néha én sem értettem, miért történik ez vagy az meg velem..?! Vagy éppenséggel miért nem sikerül megfoganni.. Utólag már tisztán látom a válaszokat. Nekem kellett elrendeznem magamban dolgokat, érzéseket és a lelkem rendbe tenni.

Oh annyi mindent kiáltanék ki a világba.. De csak egy a fontos: Köszönöm!

Szeretettel kívánok kellemes Karácsonyt és Boldogságos Új Évet mindenkinek!

Star-Christmas-Wallpaper

Az élet Charlie Chaplin szerint

“Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Charlie Chaplin

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET!!!! ”

Charlie Chaplin

Karácsony

angyal

 

A karácsony nem csak egy nap, nem lehet csak egy nap, nem múlik a huszonnegyedik óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése. Nem csak a karácsony adhat neked ajándékot. Nem csak a karácsonyfa alatt lehet csomag. Bármikor, bárhol rátalálhatsz.

Talán a legismertebb, számomra kedves énekkel kívánok mindenkinek Kellemes és Békés Karácsonyt!

Mennyből az angyal lejött hozzátok,
Pásztorok, pásztorok,
Hogy Betlehembe sietve menvén
Lássátok, lássátok.

Istennek fia, aki született
Jászolban, jászolban,
Ő lészen néktek üdvözítőtök
Valóban, valóban.

Mellette vagyon az édesanyja,
Mária, Mária,
Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik
Szent fia, szent fia.

El is mennének köszöntésére
Azonnal, azonnal,
Szép ajándékot vivén szívükben
Magukkal, magukkal.

A kis Jézuskát egyelőképpen
Imádják, imádják,
A nagy Úristent ilyen nagy jóért

gyertya

 

Neale Donald W. könyvéből – a szeretetről

“Bizony így van ez: abban a pillanatban, hogy a legmagasztosabb,  legáradóbb, legodaadóbb szeretetet ígéred, elfog a legmélységesebb  rettegés.

Először is szorongsz, hogy ha azt mondod: „Szeretlek”, viszonthal­lod-e vajon ugyanezt. És ha viszonthallod, akkor azonmód attól tar­tasz, hátha elveszíted az éppen csak megtalált szeretetet. Így gerjeszti  minden tett a következményét, mely visszahat a tettre, így válik a sze­retet kétségbeesett védekezéssé a veszteség ellen – és így próbálod  megóvni magad attól, hogy elveszítsd Istent.

Ám ha ismernéd, Aki Vagy, ha tudnád, Ki Vagy – hogy te vagy a leg­nagyszerűbb, a legjelentősebb, a legragyogóbb lény, akit Isten valaha  is teremtett -, akkor soha nem félnél. Mert ki is utasíthatná el ezt a fen­séget? Ilyen lényben Isten sem találhat kivetnivalót.

Csakhogy nem tudod Ki Vagy, és jóval kevesebbre tartod magad. Mi­ért becsülöd alá magad? Honnan ered ez a végzetes elképzelés? Azok­tól az emberektől, akiknek a szava a legtöbbet jelenti szársodra: az  édesanyádtól és az édesapádtól.

Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek szeretnek a legjobban. Miért is  hazudnának neked? Hát nem azt mondogatták, hogy túlságosan ilyen  vagy, és túl kevéssé amolyan? Nem intettek-é, hogy csak figyelj és hall­gass? Nem feddtek-é meg a legtúláradóbb pillanataidban? És nem arra  biztattak-é, hogy szabadulj meg a legvadabb elképzeléseidtől?

Ezek az üzenetek ívódtak beléd, és bár nem felelnek meg a feltéte­leknek, hogy Istentől valók legyenek, ám a te korlátozott kis mindensé­ged isteneitől származnak.

A szüleid arra tanítottak, hogy a szeretet feltételekhez kötődik ­nemegyszer érzékelhetted is a feltételeiket -, és ezt a tapasztalatot  veszed alapul mindazokban a kapcsolataidban, melyek a szeretetre  épülnek.

És ezt a tapasztalatot vetíted ki Rám.

Ebből a tapasztalatból vonod le a következtetéseket Rólam. Ezeken  a kereteken belül építed fel az igazságodat is.

– Isten, szerető Isten – mondod -, de ha megszeged a parancsait, ak­kor soha véget nem érő számkivetettséggel és örökkévaló elkárhozás­sal bünteti

Hát nem megtapasztaltad a szüleid neheztelését? Hát nem ismered  a fájdalmat, amikor kárhoztattak ezért vagy amazért? Hogyan is tudnád  hát elképzelni, hogy Én másmilyen Vagyok?

Bizony, elfelejtetted, milyen feltétel nélkül szeretni. Nem emlékszel  Isten szeretetének élményére. Megpróbálod tehát elképzelni, milyen­nek kellene lennie Isten szeretetének, arra alapozva, hogy milyennek  látod a szeretetet a világban.

Istenre vetíted a „szülő” szerepét, és előhozakodsz egy olyan Isten­nel, aki bíráskodik, jutalmaz vagy büntet, attól függően, milyennek íté­li a tetteidet. Ez azonban végletesen leegyszerűsített és hamis kép Isten­ről, mely kizárólag a képzeletedben, a közös képzeletetekben létezik,  és semmi köze ahhoz, Aki Vagyok.

A lélek eltéveszthetetlen igazságai helyett az emberi tapasztalatok­ból kiindulva végül egész gondolatrendszert alkotsz Istenről; aztán  egész valóságot szősz a szeretet köré. Márpedig félelmen alapuló való­ság ez, mely egy rettegett, bosszúálló Isten eszméjében gyökerezik. Té­ves a Mögöttes Gondolat, de ha elvetnéd ezt a gondolatot, az meg za­varná a képet, melyet kialakítottál magadban Istenről. És bár az az új  kép, új eszmerendszer és új valóság, amely az előzők helyébe léphet­ne, valóban az üdvödet szolgálná, képtelennek bizonyulsz ezt elfogad­ni, mert Isten, akitől nem kell félni, aki nem ítél, és aki nem büntet,  meghaladja a legmerészebb elképzeléseidet is.

A félelmen alapuló szeretet valósága uralkodik azon is, ahogy meg­tapasztalod a szeretetet; voltaképpen megteremti azt. Mert nem csupán  feltételekhez kötötten kapod a szeretetet, hanem magad is ugyanígy  adod. De még ha eltekintesz is a feltételektől, lényed egy bizonyos ré­sze pontosan tudja; hogy az még mindig nem az ,igazi szeretet. Ám  nincs erőd változtatni. A saját károdon tanultál, mondod magadnak, és  elveszel, ha ismét kiteszed magad a sebesüléseknek. Jóllehet az az  igazság, hogy akkor veszel el; ha nem így teszel.

Minden emberi tett szereteten, vagy félelmen alapul, és nemcsak a  kapcsolatokban. Mindazok a döntések, amelyek meghatározzák az  üzletet, az ipart, a politikát, a vallást, a gyermekek nevelését, a társa­dalmi berendezkedést, a gazdasági célokat, a választást háború és  béke, támadás és védekezés, behódolás és lerohanás között; az elha­tározást, hogy sóvárogjunk avagy ajándékozzunk, kapzsin gyűjtöges­sünk vagy osztogassunk, egyesítsünk, vagy megosszunk – minden  egyes döntésed a két gondolat egyikéből fakad: a szeretetet; vagy a  félelem gondolatából.

A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, fel­halmoz, árt.

A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart,  feltár, megoszt, gyógyít:

A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy.  A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszko­dik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a  szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sa­jog, a szeretet enyhít. Afélelem támad, a szeretet módosít. “

Igaz siker

Az ért el igazi sikereket, aki jól élt, gyakran nevetett, sokat szeretett, elnyerte az okos emberek tiszteletét, a szegények bizalmát és a gyerekek vonzódását, aki különb világot hagyott maga után, mint amilyet ő talált születésekor, aki mindenben a jobbat kereste, és ő is a legjobbat adta önmagából.
Moldova György


Nevess

“Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz.”

(Paulo Coelho)