fotók :*)

Üdv Mindenkinek!

Remélem mindenki a lehető legjobban van!

Ez a nyaram most másképpen telt el, mint ahogy szerettem volna, de így is volt időm olykor fényképezgetni.. A fotózás számomra egy fajta meditáció. Teljesen kikapcsolok, nincs más, csak amit én magam látni akarok..

Mutatok néhány képet nektek és szeretettel kívánok erőt egészséget! Amikor csak megtehetitek, továbbra is biztatlak, menjetek ki a természetbe, szívjátok be magatokba az Univerzum energiáit!

Reklámok

9 hozzászólás

  1. lájkolom…… a legjobban a kék égen 1 drb bárányfelhöt…… na és a padokat…… csak amit (én) magam látni akarok…

    • nekem is a padosak és a felhősek a kis szíveim, ja.. itt most csak egy felhős kép van..

    • KÖszi!!

  2. Nekem is a padosak tetszenek legjobban.:)
    Szépen fotózol.Tehetséges vagy.

  3. Egy történet, gondoltam megosztom veled…

    Istennel beszélget egy ember.
    – Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
    Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
    A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:
    – Amit most láttál, az a Pokol volt.
    Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
    De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
    – Én ezt nem értem!
    – Ó, pedig ez egyszerű – válaszolja Isten – ez igazából csak “képesség” kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

    • Igen, igen.. nincs is mit hozzáfűzni,. mondhatni, mindenki azt kapja amit megérdemel.. Köszönöm, hogy megosztottad velem, velünk !


Comments RSS TrackBack Identifier URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s