Lelki bánatok – terápiák

Vannak olyan neurotikus betegségek, amelyek összefüggenek az
elfojtásokkal. Ilyen a lelki seb, egy baleset, családi egyetértés hiánya.
Érdekes módon vannak, akik ugyanezeket a testi-lelki megrázkódtatásokat
minden későbbi probléma nélkül viselik, míg másoknak
komoly betegsége keletkezik felnőtt korában. Az elfojtásról tudni kell,
hogy vannak tökéletesen elfojtott dolgok, melyeket nem érdemes bolygatni, most azokról van szó, melyek részlegesen fojtottak el, időnként
előjönnek, zavart okozva érzelmeinkben, életünkben.
Mivel nem egyformán viselik meg az embert a traumák, ezért
gondolok arra, hogy elszenvedésüknél az ember alaptermészete is számíthat.
A sok kapcsolati problémát, amit tapasztalhatunk, konfliktusokból
erednek, és az egyén alaptulajdonságain túl, a családban lévő kapocs
meglazulása, vagy hiánya erősíti. Konfliktusok mindenhol előfordulnak
az életben, vannak akik tudják kezelni ezeket.
Nehéz a harmóniát újra megteremteni, amikor konfliktusaink miatt
azt elvesztettük. Egy lelki betegségből, bánatból kigyógyulni hosszabb
folyamat, főleg, ha ez különböző tünetekkel is jár, felmegy valakinek
a vérnyomása, fáradékonnyá válik, elmegy az életkedve és önbizalma
sincs. Vannak, akiknek emberi kapcsolataik szűkebbre korlátozódnak,
ilyenkor az egészség visszanyerése nehezebb. Az érzelmi változások miatt,
az egyébként is inaktív ember könnyen visszaesik betegségébe.
Lelki bánatunk van, amikor elveszítünk valakit, akit szerettünk,
– ez lehet a túlzott kötődés miatt – az esemény körülménye, annak képe
állandóan visszatér emlékezetünkbe, nem tudunk ettől a képtől szabadulni.
Egy válás, a munkahely elvesztése esetén a konfliktusok olyan
mély sebet okoznak, hogy a szorongás, a feszültség miatt a testi tünetek
is megjelennek, izzadás, remegés, szívszorítás, ájulásérzete formájában.
Amikor valaki fél, bánkódik, gyötri magát és szélsőséges esetben nem
tudja már elviselni a helyzetet, feladja.
A megsebzett embert még a megtörtént trauma gondolata is megterheli.
Ezek akár álomban, fantáziájában visszatérhetnek. A hozzátartozó
elvesztésébe nem tud belenyugodni, bánkódik, gyötrődik, szorong.
Ha nem tud a gondolattól megszabadulni, a sikeres elfojtás, a felejtés
segíthet. A körülmények változása, a trauma másként való megélése,
bebizonyítani, hogy másként is lehet, segít.
A szenvedés eme súlyos formája, melyet, mások előtt és önmagunk
előtt is eltitkolunk, nem merünk szembenézni a problémákkal, talán rosszabb, mint az, ha elmondanánk, elmondhatnánk bajainkat valakinek.

Terápiák, jók és rosszak

Vannak támogató terápiák, melyek hasznosak lehetnek. Ezek segítségével
könnyíthetünk a bajokon. Az pedig, hogy ki mikor gyógyul
meg, függ attól is, hogy mennyire érzi magát betegnek, az is tőle függ,
mennyire akar meggyógyulni. Természetesen a háttérnek is megvan a
szerepe, mennyire segítenek a gyógyulásban (a közösség, a család, a
környezet).
A betegségről való figyelemelterelés nagyon fontos, a kikapcsolódás
az egyforma napokból, bajokból kilépni. A gondolati körhinták megszüntetése, valami olyan tevékenység, elfoglaltság keresése, sport, közösségekbe való beilleszkedés gyógyító hatású lehet. Az állandó sajnálkozás rontja a helyzetet.
Van, akinek a sok alvás segít, ez a szemlélet sajnos kicsit háttérbe
szorult, pedig feszültségek, nyugtalanságok mindig kifárasztják az embert,
a jó alvás pedig felüdít. – Persze ez lehet egy betegség tünete is, de
öngyógyítás is.
Vannak olyan terápiák, melyek a lelki zavar eredetét a gyermekkorban
látják. Kezelésnél az okok kiderítésére helyezik a hangsúlyt.
Vannak gyógyítási irányzatok, ahol a lelki zavarokat a tökéletes
elfojtással gyógyítják, vannak olyanok, amelyek a feltárást szorgalmazzák.

Azt hiszem, kevesen értenek egyet olyan terápiával, amely a feltárássorán valaminek túlzott megismerésére törekszik, nem oldja meg a problémát. A dolgok felkavarása, és más érzelmi káosz előhívása teljesen felesleges, mert kárt okoz. Az emberi viszonyokat összehozni kell, és nem elszakítani. Ilyen formában is el lehet valakit kezelni!
A másik helytelen dolog, ha valakit állandóan azzal riogatnak,
hogy beteg. Gondoljuk el, hogy ezzel a tudattal kell élnie, nehezen tud
meggyógyulni. (Vannak betegségek melyeket kénytelen az ember elfogadni,
vele élni, de ez más.)
A jó terápia, ahol a régen elszenvedett sérüléseket át lehet írni, így
másként, egy pozitív színben kerülhetnek átélésre. Ne csak az egyik
oldalát ismerjük meg a történéseknek. Az elnyomott pozitív érzéseket,
bennünk meglévő szép dolgokat elő lehet hívni. Erre kellene megtanítani
a beteg embert. Minden jó bennünk van, miért nincs olyan terápia, ahol
megtanítják a beteget arra, hogy szépen éljen, örüljön a másiknak, munkájának, hogy milyen szép lehet az élet, a természet.
Ki adhatná vissza a beteget hitét, – az „én doktor bácsim” tudta
ennek módját, és gyakorolta is – ha nem a gyógyítók. Ma fontosabb a
diagnosztizálás, állapotfelmérés, túldramatizálás szemlélete.
Másként látjuk dolgainkat, egy családállítás után. Lehet kutatgatni
a „gyökereket” is, melyekből erednek a legrégebbi hatások, melyek a
tudatot érik. Ezek időnként megérintenek bennünket, akár nappal akár
álmunkban és befolyásolják életünket – kicsit más irányba terelnek bennünket.

/Kathy Nike: Merre megyünk? – c. könyvéből/

Advertisements

2 hozzászólás

  1. Szia Emese 🙂

    Ezt a posztot masoltam, remelem nem haragszol :*

    • örülök neki, gyere máskor is 🙂


Comments RSS TrackBack Identifier URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s