A hiányzó tégla

Egy napon, amikor feleségemmel elutaztunk valahova a titkárnőm küldött
egy faxot:

“A konyha felújítása közben kiderült, hogy hiányzik egy üvegtégla.”

Csatolom az eredeti tervrajz mellé a tervező javaslatát is, amivel a
hiány kiküszöbölhető. A dolog kettős volt, amiben két elemnek kellett érvényesülnie egyrészt kisfeleségem tervezésének: azaz a
téglák harmonizáljanak és szabadon biztosítsák a szellőzéshez
elengedhetetlen könnyű nyithatóságot.
Másrészt kövessék a tervrajzot, hogy zökkenőmentesen megoldódjon a
hiányzó tégla kérdése: egy valóságos összerakósjáték feladványként, amiben
érvényesülnie kell az összhangnak egy olyan üvegsarkokból adódó keszekuszaságban, ami ellentmond minden szépérzéknek.

– Nincs más teendő, csak vegyetek még egy téglát. – Írta vissza a
feleségem. Így is történt, és maradt minden az eredeti tervek szerint.
Azon a délutánon sokat elmélkedtem a történteken; azon hogy
életünk során mily sokszor torzítjuk el teljesen mindazt, amit elterveztünk
egyetlen tégla hiánya miatt.

Gangaji gondolatai a boldogságkeresésről

Ahány emberi lénnyel beszéltem, mindnek a szívében egy arra vonatkozó parancsot láttam, hogy valami módon ráleljen a boldogságra, a valódi beteljesedésre. Ez a vágy időnként még a túlélési ösztönnél is erősebb. Ahogy azt saját gyakorlatod alapján ismerheted, a boldogság keresésének többféle útja lehetséges. Ösztönös módszerekkel lehet keresni örömet, kényelmet, biztonságot, vagy lehet keresni valamilyen, az emberi seregletben ismert társadalmi helyzetet is. Amikor valamilyen szinten sikeresen beteljesítjük az öröm, kényelem, biztonság és társadalmi helyzet iránti igényünket, rendszerint felismerjük, hogy valójában egyik sem teljesíti be ezt a mélyebb parancsot, ezt a valódi boldogság iránti mélyebb hívást. Átélhetjük csodálatos kinyilatkoztatások pillanatait, és biztosan részesülünk az öröm pillanataiban, de ezek mögött rendszerint meghúzódik a félelem, hogy soha nem lesz részünk örökös békében és valódi boldogságban. Vagy megszerzett békénk, és boldogságunk elveszítésétől való félelmünk okoz nyomást és feszültséget, mivel megpróbáljuk tartósan megőrizni azt.

Gangaji

Találsz örömöt, természetesen. Elérsz eksztatikus birodalmakat. Biztonságot érzel, mikor úgy érzékeled, hogy Isten, vagy az igazság jelen van, és vigaszt nyújt, mikor úgy érzed, megtart téged ez a jelenlét. De amíg fel nem ismered, hogy soha nem voltál tőle elkülönülve, addig szüntelenül törekszel, hogy megtaláld valahol.

Felfedeztem, hogy valójában lehetetlen megtalálni a boldogságot. Ameddig arra törekszel, hogy boldogságot megtaláld „valahol”, addig átsiklasz afölött, ahol a boldogság van. Ameddig arra törekszel, hogy megtaláld Istent valamilyen más helyen, addig átsiklasz Isten lényegi igazsága fölött, amely a mindenütt jelenvalóság. Amikor azt gondolod, hogy a boldogságot valahol máshol kell keresned, átsiklasz valódi természeted fölött, amely maga a boldogság. Átsiklasz önmagad fölött.

Hagyd abba a keresést. Egyszerűen legyél. Nem kábulatba vagy transzba esésről beszélek, hanem szíved csendjébe való mélyebbre merülésről, ahol a mindenütt jelenvalóság kinyilatkoztatása valódi természetedként jelenti ki magát. Arra kérlek, légy csendes a tiszta jelenlétben. Nem teremteni kell azt, még csak nem is meghívni, hanem egyszerűen felismerni ami mindig itt van, ami mindig vagy, ahol Isten mindig van.

Keress békét és boldogságot akár kapcsolat, akár jobb állás, sőt akár a világbéke révén, csak egyetlen pillanatra, hagyd abba, teljesen. Semmi baj ezekkel a törekvésekkel, de ha ezekbe bocsátkozol, hogy békét kapj, vagy boldogságot kapj, átsiklasz a béke földje fölött, ami már itt van. Amint felfedezed a békének ezt a földjét, akármilyen tevékenységbe kezdesz, át fogja hatni a felfedezésed. Akkor természetesen be fogod hozni a felfedezésedet a világba, az összes kapcsolatodba.

..egy vagyok minden szeretettel..

Akár érzem, akár nem, egy vagyok minden szeretettel a világmindenségben. A szeretet az egyetlen dimenzió, amit meg kell változtatni (szeress jobban). Menj a szeretetben a józan ész határain túlra: biztonságos. Ez az egyetlen biztonság. Minden tudatállapot elérhető itt és most. Mindig bennünk van a lehetősége, hogy ilyen módon viszonyuljunk. A megvilágosodást nem érdekli, hogy kerültél oda. Bármit teszel, szeresd magad azért, mert ezt teszed! Semmit sem kell előbb megtenned ahhoz, hogy megvilágosodott legyél! Ezt is át lehet élni tökéletesen kitágult tudatossággal. Ezt a tapasztalatot sem tagadnám meg az Egyetlen Tudattól! Mégis mit gondoltál, minek van szüksége arra, hogy szeresd? Ha megtanultad szeretni a poklot, a mennyországban leszel.

A szeretet szárnyain könnyű felemelkedni.


Henry David Thoreau: A természet

Tapasztaltam olykor, hogy valamely természeti jelenség kedves, ártatlan és bátorító társaság még a szerencsétlen, mélabús embergyűlölő számára is. Annak, aki a Természet ölén él, és esze még ép, melankóliája sem lehet oly igen fekete. A legnagyobb vihar is eolhárfaként zeng az ártatlan, elfogulatlan fülnek. Az egyszerű, bátor embert semmi sem indíthatja triviális búbánatra. Amíg az évszakokkal barátkozom, az élet soha, semmiképp sem válhat számomra terhessé.


A szelíd eső, mely babföldemet öntözi, és a négy fal közé kényszerít, nem sivár és mélabús, hanem kellemes és hasznos. Megakadályoz ugyan a kapálásban, de többet ér, mintha kapálnék. Ha olyan sokáig tartana, hogy elrothasztja babvetésemet és tönkreteszi a lapályon a burgonyát, akkor is jót tenne a felföldi legelőnek, és ha jó a fűnek, akkor nekem is jó. Néha, ha másokhoz hasonlítom magam, úgy tetszik, engem jobban kegyelnek az istenek, igazán nem is tudom, miféle érdemeimért: mintha különös gondomat viselnék, őriznének s irányítanának, jobban, mint akárki embertársamat. Nem hízelgek magamnak, de ha lehet, ők hízelegnek énnekem. Sosem éreztem magam egyedül, sosem nyomasztott a magány érzete.


Ha gondolkozunk, magunkon kívül lehetünk, de a szó egészséges értelmében. Értelmünk tudatos erőfeszítésével kívülről szemlélhetjük tetteinket és következményeiket; jó és rossz, minden elfolyik mellettünk, mint a zúgó áradat. Nem vagyunk mindenestül belebonyolódva a Természetbe. Lehetek az árral sodródó száraz ág; lehetek Indra, aki fentről az égből tekint le reá. Megtörténhet, hogy egy színielőadás felzaklat; de az is megtörténhet, hogy nem zaklat fel egy aktuális esemény, mely látszólag sokkal közelebbről érint. Magamat csupán egységes személyiségnek ismerem, eszmék és indulatok színpadaként, és amellett bizonyos kettősségemnek is tudatában vagyok, amelynek segítségével magamat éppúgy kívülről tudom nézni, mint akárki mást. Akármilyen bensőségesen élem is át az eseményeket, tudatában vagyok, hogy énem egy része bírálóan szemléli őket, s ez a részem olyan, mintha nem is énem egy része volna, hanem kívülálló néző, aki nem éli az eseményeket, csupán tudomásul veszi őket; éppúgy nem az én énem, mint ahogy a tiéd sem. Amikor az élet színjátéka vagy talán tragédiája véget ér, a néző hazamegy. Az ő szempontjából az, amit látott, kitalálás volt, a képzelet játéka. Ez a kettősség gyakorta tehet bennünket rossz szomszédokká, hűtlen barátokká.


Milyen elmondhatatlanul jótékony és kedves a Természet – nap és szél meg eső, tél és nyár! Milyen derűt keltő, egészséget támasztó mindig és mindenkiben; és emberi fajtánkkal annyira rokonszenvez, hogy egész hangulata megváltozna, a nap fényessége elhomályosulna, a szél emberi hangon sóhajtozna, az eső könnyet hullatna, az erdő a nyár derekán elhullatná lombját és gyászruhába öltözne, ha csak egyetlenegy ember igaz ügyért bánkódna. Hogyne élnék egyetértésben a Földdel? Hiszen részben én is lomb vagyok, növényi korhadék!
Hol a pirula, amely állandó jó egészséggel, nyugalommal, megelégedéssel ajándékoz meg? Nem ükatyáink receptjeiben, hanem Természet ükanyánk egyetemes növényi medicináiban, hiszen magamagát is ezekkel tartja örök fiatalon, ezekkel a könnyen bomló táplálékokkal táplálja egészségét, hogy túlélje még a legtovább élőket is. Ami engem illet, én sem az Akherón és a Holt-tenger vizéből kotyvasztott gyanús mixtúrákból akarok inni, amelyeket ama palackszállításra való jól ismert hajóforma, hosszú, fekete, lapos szekereken hoznak, hanem inkább a hígítatlan hajnali levegőből akarok egy nagyot szippantani. Hajnali levegő! Ha az emberek nem hajlandók ezt a forrásból inni, akkor hát kénytelenek leszünk ezt is palackozva szállítani s árulni a boltokban, azok javára, akik elvesztették a hajnalra szóló bérletjegyüket. De ne feledjük el: még a leghűsebb pincében sem tart el délig, hanem kilövi a dugót, és nyugat felé szökik, Auróra lépteit követve. Én nem Hügieiát imádom, ama vén füvesdoktor, Aesculapius leányát, akit úgy ábrázolnak, hogy egyik kezében kígyót tart, a másikban kelyhet, melyből a kígyó néha iszik – hanem inkább Hébét, Jupiter pohárnoklányát, aki Júnó gyermeke volt, és hatalmával istennek, embernek vissza tudta adni ifjonti erejét. Alighanem ő volt az egyetlen tökéletesen egészséges, robusztus, hibátlan kondíciójú ifjú hölgy, aki valaha is járt-kelt a föld hátán; és ahová érkezett, tavasz lett a nyomában.

Anima Sound System: Csinálj gyereket

A boldogság kulcsa az aktív életvitel

Szeretnék egy cikket ajánlani a Lifenetwork oldaláról, Szondy Máté gondolatait találjátok itt, az aktív élet fontosságáról.

KATT IDE !