Te fel vállalod magad?

A Japánok három dolog hatalmában hisznek: a kardéban, az ékszerekében és a tükörében.
Ezek közül a legértékesebbnek a tükör hatalmát tartják, mert ez az önismeret hatalma.
Ha valaki birtokolja ezt a hatalmat, akkor az egész életét birtokolja.

De hogy vagyunk mi ezzel a hatalommal a mindennapi életünkben?

Sokan inkább a tömeg után mennek….

Mert sokkal egyszerűbb mint, hogy a saját belső igazságukat kövessék, könnyebb mint ha a bennük szunnyadó bölcsesség szavára hallgatnának. Azért tesznek valamit, mert mások is azt teszik. Követik a nyájat, ahelyett, hogy kérdeznének. Gyakran olyan szólamokat, hangzatos megtanított dolgokat ismételgetnek aminek a valósságtartalmával kapcsolatban önmaguknak is kétségeik vannak.

Azt mondják az emberek többsége jobban fél attól, hogy felvállalja önmagát, mint a haláltól.

„A pszichiáterek szerint azért félnek oly sokan a nyilvános felszólalástól, mert  valójában a kiközösítéstől, az  önmagukért való kiállástól, a kritikától, a kitaszítottá válástól rettegnek. A másságtól való félelem a legtöbbeket megakadályoz abban, hogy újfajta megoldásokat keressenek problémáikra.”

Ugyan ez a félelem az ami arra késztet embereket, hogy magukénak valljanak elveket, eszméket, divatos trendeket. Mert ugyanazt gondolni és tenni mint mások, biztonságot ad. Attól eltérni bűn és kiközösítéssel jár, veszélyes.

Ki szeretné, hogy a környezete elítélje, bírálja, kiközösítse? Hogy rossznak tartsa?

A japánok pont ezért tartják a legértékesebb hatalomnak a tükör hatalmát, hiszen csak akkor tudsz az igazsággal szembesülni amikor belenézel. És az igazság az, hogy egyedi megismételhetetlen lények vagyunk, és mindenki úgy értékes ahogy van. Teljesen mindegy hogyan vélekedik róla a nyáj.

“Nagyon sok probléma  abból adódik, hogy az emberek sodortatják magukat az árral, és mások után mennek. Időnként mindnyájunknak szembe kellene néznünk a tükörképünkkel, és hagynunk kellene, hogy a belső bölcsességünk vezessen, ne a félelmeink.”

Még mindig jobb „rossz”-nak ítélve élni, mint nem élni.

Már pedig aki nem vállalja fel magát az már most halott. Akik folyamatosan attól félnek, hogy nem fogadják el őket olyannak amilyenek, soha meg sem próbálnak önmaguk lenni. Már pedig ha nem vagy önmaguk akkor nem is élnek. Kidobnak az ablakon egy rendkívül értékes életet.

Sokrates és Platón

Éppen úgy, mint Krisztus, Sokrates sem írt semmit, legalábbis
semminemű iratot sem hagyott hátra, s ő is a vádlottak padján halt meg, mint a fanatizmus áldozata, mert a fennálló vallást megtámadta, s a tényleges erényt a formális álszenteskedés és a tettetés fölé helyezte, szóval, mivel a vallási előítéletek ellen küzdött. Jézust, amint tudjuk, a farizeusok azzal vádolták, hogy tanaival a népet megrontja; hasonlóképen Sokratest is korának farizeusai – mert hisz ilyenek minden korszakban voltak – azzal
vádolták, hogy rontja az ifjúságot, amikor nekik Isten egységéről, a lélek halhatatlanságáról és a jövő életről beszél.
Amint Jézus tanát csak tanítványainak írásaiból, éppúgy
Sokrates tanát is csak tanítványának, Platónnak feljegyzéseiből ismerjük.

És akkor lássunk néhányat:

Az ember testet öltött lélek. Testesülése előtt az
igazság, a jóság és a szépség ősalakjaival egyesülve élt;
testesülésekor tőlük elválik, de amikor múltja emlékét
visszaidézi, többé-kevésbé elfogja őt a vágy, hogy hozzájuk visszatérjen.

A lélek homályban van és tévelyeg, míg a test által
figyeli meg a tárgyakat. Mámorban van, mintha ittas volna,
mert olyan dolgokhoz van kötve, amelyek természetüknél fogva
változékonyak. Míg ellenben mihelyt saját szellemébe merül el,
a tiszta, halhatatlan, örökkévaló felé emelkedik, s mivel szelleme
ugyanolyan természetű, annál is marad, ameddig csak lehet s akkor tévedései eltűnnek, mert azzal egyesül, aki változhatatlan.
A léleknek ez az állapota: b ö l c s e s s é g .
A földi ember, aki a dolgokat alulról, közönséges, anyagi
szempontból tekinti, csalódásban ringatja magát. Az igazságos megítélés érdekében magasabb, szellemi szempontból kell a dolgokat tekintenünk. Az igazi bölcsnek bizonyos tekintetben el kell választania a lelket a testtől, hogy szellemi szemekkel láthasson. Erre tanít a spiritizmus.

Mindaddig, amíg testben élünk s lelkünk alá van merülve a romlandóságba, sohasem érhetjük el vágyaink tárgyát: az igazságot. Valóban testünk szükségképen ezer akadályt gördít elénk, amellyel törődnünk kell; mi több,
kívánságokkal, vágyakkal, aggodalmakkal, ezer agyrémmel és badarsággal tölt el bennünket annyira, hogy a vele összekötött lélek egy pillanatra sem lehet bölcs. De ha lehetetlen, hogy a lélek valamit tisztán megismerhessen míg a testtel össze van kötve: két dolog közül egynek igaznak kell lennie, t. i., hogy vagy sohasem ismerhető meg az igazság, vagy pedig csak a halál után. Reméljük tehát, hogy ha majd a test balgaságaitól felszabadulunk, és szintén szabaddá lett emberekkel beszélhetünk, önmagunk által megismerhetjük a dolgok lényegét. Ezért a bölcseket a halál nem éri készületlenül, és ez
egyáltalán nem tűnik fel előttük félelmetesnek.

A bölcs állandóan arra törekszik,  hogy első sorban lelkéről
gondoskodjék, és kevesebb figyelemmel legyen a csak pillanatig tartó földi, mint az örök életre. Ha a lélek halhatatlan, nem bölcs dolog-e úgy élni, hogy az örökkévalóságot tartsuk szem előtt?

Hogy az orvosok a legtöbb betegségnél nem boldogulnak,
ez onnan van, mert a testet kezelik és a lélekre nincsenek tekintettel; pedig ha az egész nincsen jó állapotban, lehetetlen, hogy a rész jól érezze magát.

Antoine de Saint-Exupéry emlékére

110 évvel ezelőtt, 1900. június 29-én született Antoine de Saint-Exupéry francia író és pilóta. Repülőgép-szerencsétlenségben halt meg.

Művei:

  • Egy kalap története (1914)
  • A Pilóta
  • Déli futárgép (1928)
  • Éjszakai repülés
  • Citadella
  • A kis herceg
  • Az ember földjén

Egy korábbi bejegyzésembe, be linkeltem, hogy honnan tölthetitek le

a Kis Herceget, ami az utolsó műve volt :

https://pozitivan.wordpress.com/2009/10/14/letoltheto-olvasnivalok

Itt pedig olvashatjátok Antoine imáját (is):

https://pozitivan.wordpress.com/2009/10/22/ok-is-imadkoztak

A Kis Herceg “videóit” pedig itt mutattam be:

https://pozitivan.wordpress.com/2010/04/24/kicsiknek-es-nagyoknak-a-kis-herceg

Néhány idézet tőle:

“Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk. Mindegy miből, csak csinálja igazságát a parázsló venyigéből vagy a nyírásra váró birkából. Az igazságot úgy ássuk, mint a kutat. Az elrévedező tekintet elveszti Isten látását. Az éjszaka ígéreteire figyelő házasságtörő asszonynál sokkal többet tud Istenről az a bölcs, aki rendet teremtett önmagában, és csak a gyapjúk súlyát ismeri. Citadella, én téged az ember szívében foglak felépíteni.”

“Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.”

“Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal.”

“Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!”

Michael Jackson emlékére

Szép képek