Charles Chaplin mondta

“Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.

Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.

Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.

Szereztem örök barátokat, szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.

Előfordult olyan is, hogy szerettek, de nem tudtam visszaszeretni.

Ujjongtam a boldogságtól, és esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem a falnak!

Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben, és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.

Féltem, hogy elvesztek valakit aki nagyon fontos számomra, és mégis elvesztettem! De túléltem! És még most is élek!

Az életet nem csak túlélem, és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd! Élj!

A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni, és merészen győzni, mert a világ a bátraké, és túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.”

Advertisements

2 hozzászólás

  1. A harcaba elszántan kell menni… Nnna jó, nem csak ezt vettem ki belőle! 🙂
    Nem egy buta ember volt ez a Chaplin! Köszi, hogy megosztottad! 🙂

  2. Akartam mondani, vagyis inkább írni… harcba 🙂


Comments RSS TrackBack Identifier URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s