Mi mellett megyünk még el?

Hideg januári reggel volt, mikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.


Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?

Reklámok

3 hozzászólás

  1. Ugyanigy elmegyünk a hegedüstöl 5 méterre kolduló hajléktalan mellett, vagy a Wc-ben a kábtószert áruló fiu melett, vagy épp a gyereket felpofozó anya melett, vagy … vagy…. nem veszünk részt, nem szólunk bele, nem a mi filmünk. Mi csak fogyasztjuk, amugy meg nekünk épp más dolgunk van.

  2. Ezt a történetet ismerem. Tényleg igaz.
    Bár az is tény,hogy én is utcanezélek már x éve,és engem észrevesznek.Sokan megállnak csak nézni,gyerekek rohangásznak körülöttem,élvezik a zenét.Sokan tapsolnak,jönnek oda gratulálni,szóval azért nem mindenhol olyanok az emberek,mint Washingtonban.
    És én is észreveszek másokat.Akár a gyerekével szörnyen bánó anyát,akár a földön fekvő koldust,és ha tehetem segítek,csak sokszor az ember tehetetlen…

  3. Tehát akkor az USA-ban (Washingtonban) élnek a leg…. mi mind jobbak vagyunk???
    Nézöpontkérdése…
    Szerintem az amiknak elsödlegesen az a gondjuk, hogy nem tudják mi az, hogy klasszikus zene+ mi az, hogy Stradivari, + ki az a Joshua Bell.
    Elég lett volna egy lapra ráirni hogy ” 3,5 millios$ hegedün játszom” máris kattantak volna a kamerák. Bár sokan azt sem tudják mennyi az a 3,5 millio $, csak elképzelik hogy nagyon sok…


Comments RSS TrackBack Identifier URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s