A gyerekek tudják, milyen Isten

“Nem sokkal a kistestvére születése után a kis Sanyi azt kérte a

szüleitől, hogy hagyják egyedül a kisöccsével. A szülők féltek attól,

hogy Sanyi, mint minden négy év körüli gyerek, féltékeny testvérére,

ezért bántani fogja, vagy megrázza, így ezt nem engedték neki. De Sanyika

nem mutatkozott féltékenynek. Kedvesen bánt a gyerekkel és egyre

gyakrabban kérte, hogy hadd maradjon vele egyedül. A szülők végül

beleegyeztek.

Sanyi izgatottan ment be a kistestvére szobájába, de az ajtót nem csukta

be rendesen, így a nyíláson át a kíváncsi szülők megfigyelhették, mi

folyik majd odabenn. Látták, ahogy Sanyi odamegy a kisöccse ágyához,

arcát az ő arcának szorítja, és halkan azt mondja: – Öcsikém, mondd meg

nekem, milyen az Isten. Már kezdem elfelejteni.

(Dan Millman nyomán)

“A gyerekek tudják, hogy milyen Isten, de egy olyan világba születnek,

amely mindent megtesz azért, hogy a leggyorsabban elfelejtsék ezt.”

(Bruno Ferrero)

Advertisements

6 hozzászólás

  1. Ez egy csodálatos történet. Köszi érte:)

  2. A gyerekek tényleg tudják.Én is álmodtam kiskoromban Istenről,még élt bennem az emlékkép,el is meséltem Anyukámnak,csak az idő múlásával ez az emlék homályosult.4-5 évvel később Anya olvasott egy cikket a Nők Lapjában,amiben leírták,hogy több gyerek is ugyanazokat a dolgokat mesélte el,mint én.Érdekes…

    • De jó! Örömmel olvasnám, Te hogyan emlékezel rá, illetve Édesanyudnak mit meséltél.!? Volna kedved róla mesélni?

      • Majd írok róla egy postot a blogomban.Most betegen úgyis van időm rá…

      • Okés… nagyon várom és linkeld majd ide a bejegyzésed, hogy mások is eltudják majd olvasni 🙂 Szép hétvégét, gyógyulást!

  3. Hmmm… Ebben kételkedem. Viszont szép anekdota annyi szent. Én inkább azt mondanám, hogy a gyerekek jobban tudják értékelni a természet adta nem mesterkélt egyszerű szépséget és boldogságot. Amúgy ha a lélekvándorlás igaz, akkor ugyanúgy ennek a gondolatnak is lehet alapja. Hiszen ahogy egyik életből a másikba át tudunk vinni emlékeket állítólag, melyek aztán ennek a létnek a hatására feledésbe merülnek, ugyanúgy miért ne tudhatnánk azt is, milyen Isten. Szóval bár kételkedem (legfőképp azért mert Istent még mindig egyfajta erőként tudom elfogadni), azért elgondolkodtató.


Comments RSS TrackBack Identifier URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s