Az élő tükör

Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű
volt kicsinek is, s egyre szebb lett, ahogy felcseperedett. Mire eladósorba
került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész
földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt,
hogy a Hercegnőnek vőlegényt keresnek.
Nem messze a vártól lakott egy csúf tündér, irigy volt, gonosz s
megkeseredett. Hallotta a szépség hírét és dühösen felkerekedett. Egész a
várig ment, be is jutott, s ahogy meglátta a szépséges Hercegnőt, olyan
dühös lett, hogy nyomban megátkozta.
Szebb és szebb legyél napról napra, ki rád néz, a valóságot lássa! Egyedül
Te, csak Te légy az, ki minden tükörben csúnyát lát, egy csúf ocsmány
banyát!
Szegény Hercegnő nagyon megijedt, berohant a várba, s egyből tükröt
keresett. Belenézett, s mit látott! Egy szörnyű ocsmányságot! Egy rút, vén
banyát, rettenetes szörnyü pofát. Volt nagy sírás, nagy ijedelem, a király
is megijedt, nem tudta mit tegyen. Aztán kiötlötték, hogy meghívják a jó
tündért, hátha van segítség. Az igazság az volt, hogy az átok ellenére a
Hercegnő szép maradt, de minden tükörben melybe belenézett, egy szörnyű
vénasszonyt látott. Hiába mondták neki sokan, hogy szép, gyönyörű, nincs
Hozzá fogható, nem hitte el senkinek. Magába roskadt, megkeseredett. Idővel
megérkezett a jó tündér, de sajnos az átok olyan erős volt, hogy nem tudta
feloldani, csak enyhíthetett rajta.
-Minden tükörben, mely nem él csak a rútat láthatod, de az élő tükör majd
megmutatja az igazságot, az képes lesz feloldani a varázslatot!
Így szólt, s ezzel távozott, azt mondta többet nem szólhat, segített, ahogy
tudott, érjék be annyival, hogy enyhítette az átkot.
Telt múlt az idő, senki nem értette a varázslatot. Az élő tükör, mi lehet
az? Senki nem tudta, ezért aztán segíteni sem tudtak szegény Hercegnőn.
Kipróbáltak sok-sok féle tükröt, messzi országokból hozattak különleges
tükröket, furcsákat, nagyon drágákat, de a Hercegnő mindegyikben csak a
csúfságot látta. Mások viszont napról napra szebbnek és szebbnek látták őt.
Özönlött a kérők hada, de a Hercegnő mindet visszautasította, magába
roskadt, megkeseredett. A vártorony szobájából többet ki sem nézett. Őröket
állíttatott a lépcsőkhöz, súlyos lakatokkal záratta le a szobát, senki-senki
ne lássa csúfságát. A kérők lassan elmaradoztak, a Hercegnő jó ideje
senkivel nem találkozott, magányában kesergett, búslakodott.
Élt egy távoli országban egy egyszerű legény, nagy volt a szíve, szerette a
világot, minden mi élő a barátja volt. Szelek szárnyán járt a hír a
Hercegnőről aki gyönyörű, és az átokról ami miatt élve eltemetkezett, a
legény is hallotta ezt. Nem bírta a szíve a szomorúságot, melyet olyan
távolról hallott. Felkerekedett hát, és csak úgy gyalogosan elindult, hogy
megnézze magának a Hercegnőt. Sok vándorlás után, elérkezett a várhoz, ahol
Hercegnőnk élt önnön rabságában. Megpróbált hozzá bejutni, de nem engedték,
a Hercegnő parancsa szent volt, a szolgák még mindig azt lesték. A legény
fejében egy terv fogant, jó hosszú kampós kötelet kerített, s várta az
éjszakát. Mikor sötét lett, a legény nagy bátran a vártorony alá ment, óriás
lélegzetet vett és teljes erőből hajított egyet, a kampó megakadt a
vártorony tetején, szédítő magasságban. Elkezdett mászni a bátor, egyre
feljebb és feljebb haladt, húzta magát rendületlenül felfelé, kíváncsi volt
a szépre, amely rejtőzik előle. Mászott csak mászott rendületlenül,
tenyeréről a bőr már rég lejött, fájt nagyon, de ő ezzel nem törődött.
Mászott csak mászott, az irdatlan mélység felett többször megcsúszott, de
nem érdekelte semmi, csak előre, előre, már nem állíthat meg senki.
Nincsenek éles fegyverek, marcona őrök, villogó kések. Csak a kötél és a
magasság, küzdött keményen hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta
magát és az ablakhoz lopakodott, belesett. S mit látott, attól kővé dermedt,
a szépségnek ilyen természetes, egyszerű megjelenését nem szokta ő meg.
Órias ágyban, puha, gyönyörű ruhában egy tündér aludt ott. Arca, mely régóta
csak álmában mosolygott, szebb volt mindennél mit a legény eddig láthatott.
Gyönyörű haja, hófehér karja elbűvölte a bátor lovagot. Nesztelen a szobába
lépett és az ágyhoz osont. Órákon át nézte a szépséget lélegzetvisszafojtva,
nem tudott betelni a látvánnyal, melyet szeme látott. S egyszer csak, ki
tudja miért? A Hercegnő felriadt, meglátta a fiút s nagyot sikoltott, de a
sikoly abban a pillanatban a torkára forrt, évek óta először egy szerető
szempárban meglátta magát, s amit látott, több volt mint egy szép arc, a
mosolygó szempárban csodát látott. Hirtelen minden szépségét meglátta a
legény szemében, egy szerető szempárban, mely maga volt az élő tükör. Látta
a szépséget amely addig rejtve volt, a varázs megtört és a várba újból
boldogság költözött.

Nem üveg, s fém az, melyben az igazat láthatod, csupán az élő tükör képes
megmutatni a valóságot.

Reklámok

Az ajándékba kapott mosoly

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két
testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog,
nagycsaládban.
Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy
közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.
A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének
százait vetette a fehér lapra. A kislány szomorkás arcára édesanyja is
felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort
sem.
A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen
elárulta, hogy azért pityereg, mert ő egy nagyon nagy dolgot szeretne kérni
karácsonyra. Egy olyat, amit még talán a Jézuska sem teljesíthet. Anyukája
megnyugtatta a pityergő kislányt és elmesélte neki, hogy egyetlen egy olyan
személy létezik a világon, aki a Földön élő összes gyermek kívánságát
teljesíteni tudja. Ez pedig pont az a személy, akinek a levelet kellene
írnia.
A gyermek, miután kissé megnyugodott, a következő betűket kanyarította a
papírra:

Kedves Jézuska!
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden
kívánságomat teljesíteni tudod.
Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tőled. Nagyon szeretem a nagypapámat,
aki nagyon nagy beteg, és már a doktor bácsik sem tudják meggyógyítani.
Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni sem mosolyog. Én azt
szeretném karácsonyra, hogy a nagypapa legalább még egyszer rám mosolyogjon.
Teltek múltak a hetek és elérkezett a szenteste. Mindnyájan együtt állták
körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig a karosszékében ülve, éppen hogy csak
látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében
elhatalmasodó daganatoktól már nem tudta.
A rengeteg játék, ruhanemű és csokoládé mellett, persze a nagypapának is
jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyűlt a fotelja
mellé és mindenki kíváncsian várta, őt vajon mivel lepte meg a Jézuska.
A nagypapi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki
türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rejtett papír.
A következő sorokat kezdte felolvasni a nagymama:

Kedves Jézuska!
Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden
kívánságomat teljesíteni tudod…
A kislány egyből megismerte a Jézuskának írt levelét. Felnézett a
nagypapára, aki most őt nézte, szájának szegletében egy apró piciny
mosollyal. Ez volt a nagypapa életének utolsó mosolya, ami csak a kislánynak
szólt.

Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának, mert ő már tudja,
hogy az igazán fontos kívánságok az év legfontosabb napján valóra válnak.

Móra László: Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.

Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

Karácsonyi dalok

FOGADJÁTOK  SZERETETTEL  KEDVENC

KARÁCSONYI  DALAIM  !

(persze több tucat van, de ezek mind valami 🙂 miatt, külön kedvesek)

Bernáth William: Karácsony

Hó nem szitál. Az ég derűs.
Csupán az este hűs.

A szív örül: Jézusra vár.
A lélek: fénysugár.

Havatlan pusztán mély a csend
egy csillag megjelent.

Az arcokra kíváncsiság
mély áhitata szállt.

Idézve látom múltamat…
a gyémántos havat.

S míg lelkem Jézust keresi:
szívem békével van teli.

Tél – hó – havas táj, ugye szép?!

A legfontosabb mondatok – Idézetek Dr. Csernus Imrétől

„A gyávaság az önmagam boldog léte elleni erőszak.”
„Az én életem erről az egy napról szól, mindig. Mert mindig a mai nap dönti el, hogy milyen lesz a jövőd.”
„A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember.”
„A kudarc az az állapot, amikor az illető zsebében volt az energia, amellyel megoldhatta volna a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés, stb. erősebb volt, így nem tette bele mindazt, amit tudott volna. Így a nap végére marad a keserű szájíz, valamint a folyamatos önmarcangolás, hogy miért nem tette bele. A nem sikerült meg azt jelenti, hogy valaki megtett mindent, amit tudott, azonban azt is tudja, hogy emberből van, és nem sikerülhet minden. Ha ő becsülettel mindent beletett, mindez persze rosszul esik, de a nap végére nem marad lelkiismeret furdalása, így nyugodtan alszik.”
„A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget – a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.”
„Mindig a kialakult negatív megmérettetés mutatja meg, hogy ki milyen erős. Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű hangoztatni, hogy én milyen erős vagyok.”