Szerelem nélkül

Merlyn, a varázsló egy este vendégül látta várában barátját, Lancelott lovagot. Borozgattak, beszélgettek, de látszott, hogy Lancelottal valami nincs rendben.
– Kedves barátom,- kérlelte a varázsló – mi bánt, mond el!
Lancelott már egy kicsit a bor hatása alá került, így megeredt a nyelve, panaszkodni kezdett.
– Szerelmes vagyok a királynéba, de én sohasem érhetek fel csodálatos lényéhez, olyan gyönyörű, olyan szellemes. Szinte hason csúszok előtte, Ő pedig mindig belém rúg. Még ezt is szívesen elviselem, csakhogy láthassam, a közelében lehessek. Most pedig elküldött magától, messzi földre kell
mennem, mert a sárkány elrabolta az ezüst cipellőjét. Vissza kell szereznem.

Merlyn nagyon megsajnálta a lovagot, és amikor az az elfogyasztott jó boroktól mély álálomba merült, csendesen oda osont hozzá egy üres palackkal. A szerelem éppen ott üldögélt Lanszelott szája szélén. Láthatóan unatkozva lógázta a lábát. A varázsló egy ügyes mozdulattal az üvegbe billentette, és gyorsan bezárta, hogy nehogy megszökhessen.
A lovag reggel, amikor felébredt, bár még egy kicsit zúgott a feje az esti borozgatástól, frissnek, vidámnak, szabadnak érezte magát.
Még eltöltött néhány napot barátjánál, aztán visszatért a királyi palotába. Nem sietett úrnőjéhez, nyoma sem volt lelkében a korábbi lángolásnak. Közömbösen kezébe vett egy könyvet, leült a kertben egy fa alá, és olvasgatni kezdett. Ginevra éppen arra sétált udvarhölgyei társaságában, és amikor meglátta az üldögélő, olvasgató lovagot, alig hitt a szemének. Lanszelott visszajött, és nem veti magát azonnal, alázatos szolgájaként lábai elé?

Duzzogva megszólította hűtlenné vált lovagját:  hol van a cipőm, vissza hoztad?
Lanszelott csodálkozva nézett föl. Cipő? Milyen cipő, hűű, a fenébe, elfelejtettem, villant át rajta a gondolat, de nem érzett semmit, sem megbánást, sen félelelmet a kegyvesztettség miatt.
A királynő duzzogva elrohant. Miközben távolodott, Lanszelott azon tűnődött, hogy már nem is olyan szép ez a hölgy. Minha már egy kicsit öregedne is, talán a csípője is túl széles.
A lovagnak rengeteg hasznosan eltölthető ideje lett.
Belevetette magát a tudományokba. Utazgatni kezdett, és több nyelvet megtanult. Boldog még sem volt. Üres lett az élete. Amikor újra
meglátogatta barátját, a varázslót, haragosan rá rontott:
– Mit tettél velem te gazember, üres lett az életem, egy fabatkát sem ér! Ölj meg, vagy add vissza azt amit elvettél!
Merlyn hümmögött egy kicsit, nem értette a dolgot, hiszen csak jót akart.
Levette a polcról az üveget. A szerelem ott üldögélt felhúzott térdekkel, huncut mosollyal a szeme sarkában, a palack fenekén. Merlyn megfogta gallérjánál fogva és vissza tette a lovag szájára. Az nagyot nyelt és boldogan elrohant, alázatosan szenvedni királynéja lábai előtt.

 

Advertisements

Hozzászólás

Még nincs hozzászólás.

Comments RSS TrackBack Identifier URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s