Az öröm keresésről

Arról nem kell vitatkozni, hogy mindenki keresi az örömet,

az élet napos oldalát. A különbség csak abban van, hogy ki miben akarja

megtalálni. A sok panasz, sóhajtozás mutatja, hogy kevés ember mondja

magát megelégedettnek és boldognak. Vágyaink szélesebb körűek,

színesebbek, mint lehetőségeink.


Orfeusznak, aki csodálatosan játszik a hárfán, feleségét,

Euridikét megmarja a kígyó és meghal. Orfeusz utána lemegy az alvilágba,

a Hádeszbe, és zenéjével annyira meghatja az isteneket, hogy kiengedik

feleségét. De egy feltételt szabnak.

Addig nem tekinthet feleségére, amíg ki nem érnek a napvilágra.

Egy ideig szótlanul vándorolnak az alvilág homályos ösvényein,

egymás mögött, de Orfeusz állandóan küzd önmagával.

Egyik útfordulónál a tilalom ellenére mégis rátekint feleségére,

aki nyomban visszazuhan az alvilágba, ô maga pedig egyedül,

csalódottan tér vissza az életbe.

A történetben sok a szimbólum. Az ember keresi az örömet,

a boldogságot. Erőit és tehetségét feláldozza érte, de az olyankor

csúszik ki a kezéből, amikor már a magáénak hitte.


Az örömet könnyebb érezni, átélni, mint meghatározni.

Lényeges jegye az, hogy az egész személy nyugalma, békéje,

biztonsága és életütemének emelkedettsége fejeződik ki benne.

Az ösztön kielégítése is lehet örömforrás, mert legalább egy időre

az egész személy a hatása alá kerül. De maradandó öröm csak tudatos

szellemi élmények közbejöttével érhető el. Az öröm életszükséglet.

Keressük, vágyakozunk utána, mert jó érzéssel tölt el és megihleti

teremtő képességeinket. Kedvet kapunk a tervezéshez, az alkotáshoz,

a jövő alakításához. Nem akadályozza a felelősséget, hanem inkább

kinyitja a szemet, növeli az odaadást, a bátorságot és a

vállalkozókedvet. Ebben az állapotban a csalódást, a betegséget,

a veszélyeztetettséget is a maga helyére tudjuk tenni, illetve

beleillesztjük valamilyen magasabb szintézisbe, ahonnan megoldás

kínálkozik. Ezért az öröm napja az emberek között is a megbocsátás,

a kiengesztelődés alkalma lett. Ezzel már utaltunk arra, hogy az

igazi emberi örömből a társas vonatkozásokat nem lehet kihagyni.

Természetesen más a gyermek öröme, és más a felnőtté. Más a primitív

emberé és más a kultúremberé. A belső egyensúly azonban nem függ a

technikai vagy kulturális lehetőségektől.


gyönyörűvízesés


Advertisements

Hozzászólás

Még nincs hozzászólás.

Comments RSS TrackBack Identifier URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s