Játék

Találtam egy oldalt, regisztráltam. Még nem tudom milyen és hogy valóban érdemes-e játszani, de egy próbát megér.

Az Ootz.org az első magyar fejlesztésű “Játssz és Nyerj!” weboldal. A regisztráció után naponta kapsz INGYEN játéklehetőségeket és az összegyűjtött, nyert pontjaidat az oldal saját bolt részlegében ajándék tárgyakra válthatod!

Kattints a linkre, ha érdekel és csatlakozz hozzám.

Ootz.org

Életed, mint egy teli üveg

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerv üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. Igen – volt a válasz. Ezután elővett egy dobozt tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

És most – mondta a prof – vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok – a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid. Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak; mint a munkád, a házad, az autód. A homok az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra.

Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts időt orvosi ellenőrzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj, azokra, amik igazán számítanak. A többi csak homok.

Némi kiegészítés: Az egyik diák megkérdezte, hogy most már valóban tele van-e a doboz. Mire a prof azt válaszolta, hogy igen, tele. Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta és beletöltötte a dobozba. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta erre a diák: Bármennyire is úgy érezzük, hogy tele van az életünk, az alábbi példából látszik, hogy azért egy sör még mindig belefér!

595_yurij-pritisk

JeepCKing: Ne add fel!

Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad…
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés…
Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted…
Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral…

Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak…
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek…
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz…
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel…
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás…

Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!
Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.
Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.
És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!
Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!

Ember! Szeretlek!

Isten mondja: Ember, Szeretlek

Képmásomra, ezért tökéletesnek teremtlek

Vagyok, de mégsem látsz

Hiszel, mégis kétkedésben jársz

Teremtem számodra naponta a csodát

Te pedig csak keresed mindennek az okát

Vakon nézel, ezért semmit nem látsz

Süketen fülelsz, ezért hallasz mindig mást

Erõsen megragadsz mindent

Ezért tartod kezeidben a nincsent

Ízleled, minek már Õsök óta hordozod zamatát

De nem mered megkóstolni a manna igazát

Orrod mélyet szippant, mi már ismerõsen kedves neki

Hogy mi az, ami élteti, az nem érdekli

Ó EMBER, Ébredj álmot, Álmodd az ébert

Ne hagyd eluralkodni magadon a kételyt

Én Te vagyok és Ti mindannyian én

Fedezd fel végre magadban az Örök Fényt

Tökéletes vagy, hidd el, más nem is lehetsz

Ne zárd börtönbe magad, szabadon cselekedhetsz

Ne keress engem a semmiben, ott

Ne építs, mennyországot, tisztítótüzet, poklot

Találj meg önmagadban

Hiszen minden sejtedben ott vagyok

Ne félj, ne szégyellj bármit is érzel

Nem képzelhetsz, mit nem alkottam tanító kézzel

Ördögnek, Sátánnak, Lucifert fested

Hogy kísértésnek hihesd, mit bûnnek nevezel

Fényhozó nélkül nem láthatod semminek árnyoldalát

Földi léted célja megismerni az érem valamennyi oldalát

Fogadd el Magadat! Ez a legnehezebb

Hisz magad elõl elbújnod, lehetetlen

Örülj, ha valaki nem kedves szemednek

Segít tartani magadról a tükröt, lankadó kezednek

Ne ítélj, még ha oly jól is esik

Mert az utolsó földi pillanat, furcsa képet vetít

Rádöbbensz a sok felesleges útra

Egyenlõ eséllyel indultok a tiszta vizû kútra

Cselekszel, majd bírálod tanult kódjaid alapján

Gyártasz félelmet, lelkiismeret furdalást, aggódást

Ó Drága Isten voltomból származó Gyermekem

Szeretlek, nagyon szeretlek

Van gyûlölet és imádat, gyönyör és fájdalom

Itt és most egyik nélkül a másikat, meg nem tapasztalhatod

Csillagporos földi utadon meg kell a párokat találnod

Felemelve egyesíteni a boldogságot, s a vele karöltve járó bánatot

Lásd majd csodatevõ kezed mûvét

Hogy teszi varázslatod szeretetté a vak gyûlölet dühét

Szabad és tökéletes vagy, még ha nem is így érzed

Csak félelmed szüli újra és újra a kételyt

Porboli választásoddal egyedül Te rendelkezel

Utad mindig újra kezded, míg rá nem döbbensz, nincs vég, se kezdet

Amikor már mindennek megtalálta párját, gyöngyözõ tested

A kagylóba került porszembõl az igazgyöngy megszületett

Ne haragudj arra, ami gátol

Hogy hasznodra van, takarja elõled még fátyol

Nézd a fenyõfát a zord télen hótól roskadni

Nézd a nap tüzében sebeibõl gyantát olvadni

Nem irigyli a víz partján álló fûzfát

Sem pedig a lakásokban dédelgetett rokonát

Tanulj a legkisebb élõlénytõl is elfogadni életet

Tanuld Merlintõl, elhordott gúnyának látni, a varjú tetemet

Intõ szavaimat ne tekintsd tilalomfának

Szabadságodat élvezni, az úton nem emelek gátat

Akarom, amit Te akarsz

Teremtésemrõl képet nekem így adhatsz

Bennem lélegzel, és én Benned Fényként élek

Így vagyunk teljessége és része is az egésznek

Fáj az örömöd, mert azt hiszed vége lesz

Nem tanultad még együtt érezni a volt-van-és leszt

Azt mondod végtelen a fájdalom

De örömöd átszalad a pillanaton

Játszik Veled a képzelet szertelen

De tudd, életedben semmi sem véletlen

Nap, mint nap építed kacskaringóssá utadat

A célt igen, de hozzá térképet nem mutattam

Megtapasztaltad már sok-sok életen át

Hogy Benned, s magad elõtt Isten áll

Amikor már ott vagy a célegyenesben

Isten mivoltod számodra is kétségtelen

Szerelmetes EMBER gyermekem

Az út végén magadhoz magadat felemeled

Ami addig számodra volt érthetetlen

A Benned felébredõ Isten, megvilágít kegyelemmel

Légy szomorú, amikor boldog vagy

Örülj, amikor szomorúnak hatsz

Amikor majd e kettõsségeket már egynek éled

Magyarázatát már semminek nem kéred

Amikor szemedrõl lehull a fátyol

Egyszerre vagy itt, mindenütt és máshol

Amikor a határtalan a határ

A végtelen a véges

Az életet és a halált

Megérteni akkor leszel képes

Elérsz, ahová, álmaiban titkon mindenki jár

Ahol az igaz szeretet vár

(ismeretlen)

Óbecsey István: Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

A reszkető kezű ősz apákat,

A hajlott hátú jó anyákat…

A ráncos és eres kezeket,

Az elszürkült sápadt szemeket…

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,

Csókoljátok meg a ráncos kezeket.

Öleljétek meg az öregeket,

Adjatok nekik szeretetet.

Szenvedtek ők már eleget,

A vigasztalóik ti legyetek.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek őket szűk odukba,

Ne rakjátok őket otthonokba.

Hallgassátok meg a panaszukat,

Enyhítsétek meg a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok,

Legyen számukra mosolyotok.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,

Amíg fölnevelkedtetek,

Fáradtak ők is eleget,

Hogy ti módosabbak legyetek.

Ők is elfogadtak titeket,

Mikor Isten közéjük ültetett.

Azért én kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet

Elhívja őket közületek,

Ti foglaljátok el a helyüket,

Mert ti lesztek majd az öregek.

S mindazt, mit nekik tettetek,

Azt adják nektek a gyerekek.

Azért előre intelek titeket,

Szeressétek az öregeket.

rózsaszál


Az öröm keresésről

Arról nem kell vitatkozni, hogy mindenki keresi az örömet,

az élet napos oldalát. A különbség csak abban van, hogy ki miben akarja

megtalálni. A sok panasz, sóhajtozás mutatja, hogy kevés ember mondja

magát megelégedettnek és boldognak. Vágyaink szélesebb körűek,

színesebbek, mint lehetőségeink.


Orfeusznak, aki csodálatosan játszik a hárfán, feleségét,

Euridikét megmarja a kígyó és meghal. Orfeusz utána lemegy az alvilágba,

a Hádeszbe, és zenéjével annyira meghatja az isteneket, hogy kiengedik

feleségét. De egy feltételt szabnak.

Addig nem tekinthet feleségére, amíg ki nem érnek a napvilágra.

Egy ideig szótlanul vándorolnak az alvilág homályos ösvényein,

egymás mögött, de Orfeusz állandóan küzd önmagával.

Egyik útfordulónál a tilalom ellenére mégis rátekint feleségére,

aki nyomban visszazuhan az alvilágba, ô maga pedig egyedül,

csalódottan tér vissza az életbe.

A történetben sok a szimbólum. Az ember keresi az örömet,

a boldogságot. Erőit és tehetségét feláldozza érte, de az olyankor

csúszik ki a kezéből, amikor már a magáénak hitte.


Az örömet könnyebb érezni, átélni, mint meghatározni.

Lényeges jegye az, hogy az egész személy nyugalma, békéje,

biztonsága és életütemének emelkedettsége fejeződik ki benne.

Az ösztön kielégítése is lehet örömforrás, mert legalább egy időre

az egész személy a hatása alá kerül. De maradandó öröm csak tudatos

szellemi élmények közbejöttével érhető el. Az öröm életszükséglet.

Keressük, vágyakozunk utána, mert jó érzéssel tölt el és megihleti

teremtő képességeinket. Kedvet kapunk a tervezéshez, az alkotáshoz,

a jövő alakításához. Nem akadályozza a felelősséget, hanem inkább

kinyitja a szemet, növeli az odaadást, a bátorságot és a

vállalkozókedvet. Ebben az állapotban a csalódást, a betegséget,

a veszélyeztetettséget is a maga helyére tudjuk tenni, illetve

beleillesztjük valamilyen magasabb szintézisbe, ahonnan megoldás

kínálkozik. Ezért az öröm napja az emberek között is a megbocsátás,

a kiengesztelődés alkalma lett. Ezzel már utaltunk arra, hogy az

igazi emberi örömből a társas vonatkozásokat nem lehet kihagyni.

Természetesen más a gyermek öröme, és más a felnőtté. Más a primitív

emberé és más a kultúremberé. A belső egyensúly azonban nem függ a

technikai vagy kulturális lehetőségektől.


gyönyörűvízesés


Két érdekes pps

Az első nagyon szép fotókat tartalmaz : Mamákról – kicsinyeikkel

ha szeretnéd letölteni, kattints ide 😛

névtelen2

 

A második, (dupla víziók)

olyan képek, festmények gyűjteménye, amelyek nem csak egy képet mutatnak. Ha szeretnéd letölteni, kattints ide 😛

névtelen